Kovács Dániel

Blog

Korcs kultúrát a népnek!

2017. augusztus 21. 22:28 - Raimhol

silhouette-1992390.jpg

Úgy gondolom, hogy manapság azok az írók, slammerek, rapperek, akik valóban egyedi tartalmat képesek gyártani, és magas szintű művészetet is képviselnek, ezek mellett rendelkeznek megfelelő progresszióval, és intellektualitással, azok a legtöbb esetben elvesznek! A probléma gyökere ott kezdődik, hogy alacsony színvonalú a közgondolkodás, és a kultúra is egyaránt. A legtöbb közismert előadó a multi cégekhez hasonló módszerekkel, piackutatás útján méri fel az igényeket, majd ennek megfelelően gyártja le a befuttatni kívánt tartalmat, amely rendszerint egy semmit mondó, patetikus, nyálas és szemétre való alkotás.

 

Ezek a zenék a fülekbe kerülnek, kialakítják a hallgatókban a referenciákat, tehát a közízlést. Ez egy ördögi kör, mivel a rossz közízlés számára legyártják a rossz ízlésű zenéket, aminek hatására egyre jobban és jobban megy lefelé az igény a minőségi alkotásokra. Természetesen ezt a folyamatot észre sem veszi az átlag ember. Ebből következik, hogy mivel a kukába való mocsokra van igény, és ez a referencia, ezért egy intellektuális, egyedi, vagy valamilyen valódi tartalommal bíró zenére csak a társadalom töredéke kíváncsi. A legtöbb ilyen előadót, akik valóban valami nagyon egyedi tartalmat gyártanak, megnézik mondjuk 5000-20000-szer a youtubeon, ezzel ellentétben a semmitmondó popzenék 1-10 millió megtekintéssel is "büszkélkedhetnek". Szerintem ez elkeserítő, és számomra nagyon idegesítő is, amikor azt látom, a tehetségtelen emberek vannak futtatva, vagy tehetséges emberek, akik eladják magukat azért, hogy kiszolgálják a rossz közízlést!


Leadnak ezek az előadók egy gagyi szerelmes számot, vagy kamu gengszterkedést, jól hangzó, és köztudottan kedvelt szófordulatokkal, de lázadás helyett mi a reakciótok emberek? Igen... Tomboltok a zenére! Gratulálok! A régi költészet eléggé kötött forma volt, és úgy gondolom, hogy elavult, ezért modern formában kell a mondanivalót közölni, mert a 21. századi ember csak ebben a formában képes befogadni a mondanivalót, amire két platform létezik, ha ezen a síkon gondolkodunk. Egyik platform a slam poetry, a másik pedig a korábban már említett rap zene. A slam poetry a szememben egy 21. századi műfaj, viszont vannak itt is kritikát igénylő jelenségek.

 hip-hop-264396.jpg

A slam poetry egy előadói műfaj, ahol a költészet ötvözve van az előadásmóddal, viszont a problémát pont ebben látom. Ne értsen félre senki, a slam poetry egy magas szintű műfaj, és támogatója is vagyok, de nagyon sokszor azt vettem észre, hogy képtelen a legtöbb ember objektívan bírálni mondjuk egy verseny esetén, mivel az előadó személye, gesztikulációja is látható, és első sorban nem a tartalom hanem az előadásmód és személyiség  ami alapján a bírálatok megszületnek.

 

Ergo egy sokkal jobb író lehet csak negyedik helyezett lesz, mint az aki az első helyet szerzi meg az egyedi személyiségével. Problémát még abban látom, hogy a legtöbb slam előadásnál megvannak a bevett módszerek, amelyekkel győzni lehet. Kevés olyan slam előadást láttam, ahol nem észleltem erőltetett, szugerált előadást, és azt a jellegzetes humort. Nem is az a baj, ha valaki humoros slammelés esetén, de hogy szinte mindenki ugyan úgy, ugyan olyan hangsúllyal teszi ezt...

 

Persze vannak kivételek, és ez eleve egy intellektuális műfaj, de én úgy gondolom elsősorban mindig minden körülmények között a tartalom a fontos, az adott mondanivaló, nem pedig maga az előadásmód, vagy a személyiség, és ezt fontos elvemnek is tartom. Engem nem érdekel ki mond valamit, hogyan mondja, hogy néz ki aki mondja, engem csak az érdekel, hogy az adott mondanivaló mennyire érvényes! A rapzene még egy ennél is lazább műfaj, tehát ha a slam poetry volt a skála közepe, akkor a rapzene a skála teteje a szabad előadásmódot tekintve.

 


Ez a műfaj nyugatról érkezett hozzánk pár évtizede, és egy utcai, gengszter légkörből ered. Most pedig itt vagyunk Magyarországon, és MR Missh, és Raul ontja magából a szerelmes számokat? Valami nagyon nagy probléma van... A szerelmes számokkal nem is lenne baj, de konkrétan olyan szövegeket írnak, hogy nézem a klipjüket, és nem értem hogy-hogy nem esik le a bőr a képükről, mert olyan szinten hallani és látni, hogy totálisan azt írják meg, és olyan módon, ahogy a hallgatók azt várják, hogy már én érzem kellemetlenül magam!

 maxresdefault.jpg

Felmérik az igényeket, majd totálisan legyártják azt amit kell. Horváth Tamás és Raul előadják a macsót, akiket a csajuk bántott meg, pedig ők milyen rendesek voltak, majd olyanokkal vagdalkoznak, hogy a világban keveset látnak hitből, őszinteségből, szeretetből! Szinte röhögnöm kell rajta, mikor hallgatom a szövegeiket! Ezek az "előadóművészek" semmit nem adnak hozzá a világhoz. Megírják azt szövegileg, amely egy tizenéves érzelmileg fejletlen, szerelmes lányban található lelkileg, majd a szerencsétlen csajok megőrülnek értük.

 

A másik kategória a befutott rapperek között a keménykedős, gengszterkedős előadók! Komolyan itt Magyarországon akarnak gengszterkedni? Mindenki olyan szuperkemény mostanában aki rappelésbe kezd, de nem értem mitől. Mindenki megfürdene a másik vérében, ha "baszakodnak velük", de szerintem mégsem voltak még egyetlen thai-box vagy karate edzésen sem. Itt Magyarországon nagyon kevés helyen van valóban utcai és gengszter körülmény, és már eleve nagyon elcsépelt, és semmit mondó erről rappelni.

 

Mr. Busta abból él, hogy minden emberben ösztönösen benne van a harci vágy, düh, és ezt az életérzést erőlteti a tehetségtelen "költői" képességeivel ránk. Konkrétan olyan egyszerű szövegei vannak, hogy előre kiszoktam találni 3-4 soron keresztül a mondat végi rímpárjait, feltéve ha rímelnek egyáltalán. A harmadik kategória rap terén az nem más, mint az: "olyan laza vagyok, hogy hű és be vagyok tépve amivel most pózolni is fogok" előadók.

 despair-513529.jpg

Ezek az előadók is tudják, hogy a sok kis butább tini, majd arcoskodni akar azzal, hogy milyen nagyfiú, és ezért a füves zene menő lesz a baráti körében, ezért természetesen minden második rapper nyom valami zenét, ahol arról van szó, hogy juj de be van tépve, és ettől most nekem pacsikat kellene dobálnom neki és összekacsintani vele! A rapzene nagyon közel áll hozzám, szinte az életem része, de itt is az a helyzet, hogy a legjobb előadók nem közismertek.

 

Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy aki zenét hallgat, olyat amelynek szövege is van, az kritikusan álljon hozzá, és értelmezze azt. Gondolkodjon el rajta, hogy mit sugall, és mennyire egyedi a tartalom! Mivel másabb mint a többi előadó, akarnak-e manipulálni, vagy valóban autonóm tartalomról van szó? Ez azért fontos, mert ha nem álltok így a világhoz, akkor a kultúra tovább fog romlani, és a valódi, igazán tehetséges emberek igazságtalanul elvesznek a sok hulladék előadó között!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://raimhol.blog.hu/api/trackback/id/tr3312770454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.