Kovács Dániel

Blog

Végre gyilkolhatunk bűntudat nélkül!

2018. február 10. 06:47 - Raimhol

mma-2282013_1920_1.jpg

Az ember erkölcsi fejlődése útján elsajátította azt a képességet, hogy állatias ösztönein felülkerekedve olyan döntéseket hozzon, amely lehetőleg senkinek sem árt; megpróbálta olyan formában élni az életét, hogy mások lemészárlása nélkül egy közösséget alkotva és együttműködve haladjon technológiailag, és szellemileg. A társadalomban van egy lefojtott ösztönös gyilkolási vágy, amelyet nem képes kiélni a szocializálódás útján létrejött mintái miatt, hiszen ezek a minták gátolják abban, hogy cselekedete ne ütközzön erkölcsi akadályokba.

 

A halálbüntetés mint vérszomjgenerátor

 

Ősi büntetés végrehajtási szokásaink közé tartozik azaz egyszerű „megoldás”, hogy a gyilkost valamilyen erőszakos módszerrel kivégezzük lehetőleg látványosan, és ha lehet minél nagyobb fájdalmat okozva neki.

Az ember alapvetően már kilépett az állatvilágból, mivel empatikus lényként viselkedik, de jelen van tudat alatt a gyilkolási ösztöne is, de nem engedi a felszínre törni ezt a vágyát, kivéve ha gyárthat egy ideológiát, ami felülírja számára ezt az erkölcsi mintát, és ehhez tökéletes gépezet a halálbüntetés intézménye.

Az ember meglátja azt az elkövetőt, aki esetleg egy komplett családot irtott ki, vagy ennél is szörnyűbb dolgokat tett, és egyből az a gondolata támad mindenkinek, hogy:

Az ilyennel azt kellene csinálni amit ő is csinált, így lenne igazságos!

Vagy

Remélem ott rohad meg a börtönben ez a szemétláda!


Elérkezett a pillanat, végre közvetett formában vérengzhetünk az elkövetőkön! Ugye ez mennyire erkölcsös? Én úgy gondolom, hogy a büntetés végrehajtás célja nem szabad, hogy a büntetés legyen, hanem első sorban a társadalomba való integrálás, esetleg a társadalomtól való elválasztás lehet csak is a célja amennyiben olyan elkövetőről van szó, amely szélsőségesen veszélyes.

Ha gyilkolnánk ugyan olyanokká válnánk mint az elkövetők, ezért úgy gondolom a halálbüntetés antihumánus büntetés, és sehová sem vezet. Ilyenkor legtöbbször azzal az érvvel találjunk szembe magunkat, hogy:

Bezzeg ha a te lányodat erőszakolták volna meg, biztos halálra ítélnéd az elkövetőt!


Talán ez így is van, de ettől még nem lesz helyes a halálbüntetés alkalmazása, és ezért nem vagyok én a bíró ebben az esetben (szerencsére).

 
 

Az élet mint alapjog

 

Az embernek vannak nem jogi értelemben vett alapjogai, amit úgy is megfogalmazhatnánk, hogy eredendő jogai. Az embernek joga van az élethez, ez még akkor is így van, ha egy gyilkos jogairól van szó! Úgy gondolom, hogy az embernek nincs joga megszabni egy másik élőlénynek azt, hogy élhet-e, vagy sem, és ez még akkor is így van, ha ezt nyomós indokkal tesszük, mert például:
szerintünk megérdemelné!

Vannak akik azt vallják, hogy ha az elkövető elvette másnak az életét, tehát elvett egy jogot, akkor fel leszünk hatalmazva azzal az erővel, hogy az élethez való jogát mi is elvegyük a gyilkosnak. Véleményem szerint még ebben az esetben sem vehetjük el a jogait, mert nem vagyunk „istenek”, egyszerűen eddig nem terjed ki az emberi szabadságunk.

 

 

 A halálbüntetés elrettentő ereje

 

A halálbüntetés pártolók azzal szoktak érvelni, hogy minél nagyobb a kiszabott büntetés, annak annál nagyobb az elrettentő hatása, ezért szükség van a végső és legsúlyosabb büntetésre is a kivégzésre; viszont kriminálpszichológiailag is alátámasztották azt, hogy az olyan súlyos bűncselekményeknél, ahol halálbüntetés róható ki, ott az elkövető nem mérlegel szinte sosem az elkövetés szituációjában, tehát nincs preventív hatása a halálbüntetésnek.

Amennyiben a halálbüntetést engedélyezzük az sem kizárt, hogy egy minősített gyilkossági esetnél az elkövető mivel tudja, hogy már nincs mit veszítenie, ezért olyan vérengzésbe kezd az életéért küzdve, amely elkerülhető lehetett volna abban az esetben, ha nem iktatjuk a kivégzési lehetőséget törvénybe. Az elkövetőnek már tényleg nincs mit veszítenie a halálbüntetés tudata esetén, ezért elmegy a végsőkig.

  

 

Ártatlanok kivégzése

 

Néha előfordul, hogy olyan embereket ítélnek el gyilkosságért évekre, amit nem is ők követtek el, és ebben az esetben hiba lenne gyilkosságot elkövetni ártatlan személyeken.

Tökéletes példa a Móri mészárlás, ahol idővel kiderült, hogy az elítélt emberek ártatlanok, de ha van Magyarországon halálos ítélet, valószínűleg már nem élnének, mert a valódi gyilkosok csak pár évre az ítélet után kerültek elő.

man-2854030_1920.jpg

Gazdasági szempontok!

 

Sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy a gyilkosokat és a bűnözőket nem szabadna eltartani, hanem:

Ott rohadjanak meg a börtönben, nem fogom én ezeket a mocskokat fizetni!”.

Úgy gondolom, hogy humanista elveket kell vallani, és nem azért mert vajszívű vagyok, hanem mert ez a helyes és erkölcsös út!

Egy államnak a hátán nem csak a normális embereket, hanem minden jellegű embert el kell cipelnie, ezért embertelen körülmények között tartás helyett nyitni kellene az északi minták felé, és a lehető legtöbb eszközzel meg kellene próbálni integrálni, és oktatni azokat, akik bekerültek a börtönbe bármilyen bűnnel!

Az emberi lelkek nem forintért vásárolható áruk, és gazdasági alapon egyszerűen erkölcsileg nem tehetjük meg, hogy megölünk azért élőlényeket, mert drága fizetni az ételüket. Aránylag eleve egy kisebb rétege kerül börtönbe a társadalomnak, aminek finanszírozását még könnyedén képes az állam fizetni (ha akarja).

board-2817670_1920.jpg

 

A halálbüntetés diszkriminatív jellege

 

A törvényhozás a legtöbb alkalommal nem objektív, hanem szerepet játszanak külső tényezők, ezért akármennyire is szeretnénk diszkriminatív, amelyet statisztikák is mutatnak. Az Egyesült Államokban például a halálbüntetés 1976 és 2002. október közötti időintervallumában 802 embert végeztek ki és ezek közül csak 9 volt nő (1,12 %), pedig átlagosan minden hetedik gyilkosságot nő követ el, és az emberölések brutalitása is egyre kevésbé marad el a férfiak által elkövetett hasonló bűncselekményekétől.

A kivégzettek etnikai hovatartozását vizsgálva szintén aránytalanságra lelhetünk, mivel a 802 kivégzett közül 278 volt néger, ami 34,66 %-ot jelent,
miközben a feketék összlakosságon belüli aránya mindössze 20 % körül van. Ugyanez az  aránytalanság figyelhető meg a kivégzésre várók etnikai megoszlása tekintetében is. 2002. október 1-jén 3704 személy ült az Egyesült Államokban siralomházban, ebből 1605 volt fekete (43,33 %), 1669 fehér (45,06 %), 430 pedig egyéb (11,61 %).

Általánosságban is elmondható az, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűekkel szemben gyakrabban szabják ki a halálos ítéletet és azt gyakrabban is hajtják végre, mint a felsőbb társadalmi rétegekből származó, befolyásosabb személyekkel szemben.

 

 

Hol a halálbüntetés határa?

 

Fontos kérdés, hogy a halálbüntetést mint alkalmazható szankciót ha bevezetjük, akkor hol van az a határ amit már nem léphetünk át, és amiért már nem végezhetünk ki senkit jogilag? A probléma az, hogy az ember automatikusan kitolja a határokat, ezért könnyen egy apróbb bűncselekmény is idővel halálbüntetéssel torolható meg. Túl veszélyes eszköz a halálbüntetést ahhoz, hogy egy állam kezébe adjuk, ráadásul teret ad könnyen egy diktatúrához, ahol egy erős párt a politikai ellenfeleit sorra kivégezheti.

 

 

Végső soron mi a büntetés végrehajtás célja?

 

Úgy gondolom, hogy a 21. században el kell jutnia minden államnak arra a szintre, hogy elsősorban ne büntetni akarjon barbár módszerekkel, hanem próbáljon meg segítő kezet nyújtani a börtönbe zárt emberek számára, hogy esetleg integrálódhassanak a társadalomba. Sok elkövető nem kapott soha életében törődést, és a rossz szocializáció által lett bűnöző, amelyet orvosolni lehetne megfelelő börtönbeli oktatással. A büntetés, és a gyilkosság nem vezet a jó irány felé. Mint erkölcsös ember el kell jutnunk arra a magasabb szintre, ahol leküzdjük a vérszomjunkat,  igazságérzetünket, bosszúvágyunkat, és egy emelkedettebb szinten globálisabban kell gondolkodnunk, ahol a társadalom egészét segítjük, hiszen:
 

A gyűlölet gyűlöletet szül!

 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://raimhol.blog.hu/api/trackback/id/tr1513540229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.