Kovács Dániel

Blog

Te mit gondolsz a Budapesti tömegközlekedésről?

2019. augusztus 28. 08:10 - Raimhol

A Budapesti tömegközlekedés a legtöbb ember számára frusztráló, hiszen napi szinten tapasztalunk olyan dolgokat, amik ellen legszívesebben felszólalnánk, ám legtöbbször ezt mégsem tesszük meg! Mi, most megtörjük ezt a szótlan hagyományt, és elmondjuk mik a problémák Budapesten a tömegközlekedéssel.

 

2 komment

A monogámia, amivel öncsonkolod magad.

2019. augusztus 22. 08:12 - Raimhol

love-3189932_1920.jpgA monogámia egy szánalmas megalkuvás, amivel egy olyan öncsonkító fogadalmat teszünk, amellyel lekorlátozzuk a saját szexuális vágyainkat, pusztán abból a kisstílű érdekből, hogy így egy kölcsönös konszenzussal a másik fél se élhesse ki vágyait más személlyel.     
 
 

Egy olyan alku, amiben a másik felet görcsösen, hazugságokkal, és félelmekkel teli érzelmeinkkel birtokolhatjuk, szerelemnek hazudva azt, elmantrázva azt a frázist, hogy: "Ha igazán szeret valaki, akkor nem fekszik le a partnerem mással". Hazudni akarunk önmagunknak, hiszen ha beismernénk, hogy a partnerünk mellett más is megmozgatja a fantáziánkat, feltárná az igazságot, hogy valószínűleg a szerelmünk is hasonlóan gondolkodhat erről, ezt persze nem tudnánk mi, a mérhetetlenül nagy, és kisajátító egónkkal elfogadni.

Az emberi elme imád mindent birtokolni, és eszközként használni, ebbe beletartozik a szeretendő társ is, akit valódi szerelem helyett korlátozással büntet a mezei, százasszög egyszerű gondolkodásával, hiszen a társadalom ezt a gondolkodási formát sulykolta bele. Megtanultuk a patetikus semmitmondásokból, és a szerelmet hazudó nyáladzó szövegekből, hogy a partneredet ha szabadon engeded, és ő úgy érzi, hogy rajtad kívül más is vonzó lehet számára, és kíváncsiságát nem hagyja leapadni, akkor Ő "nem szeret."

Azt akarjuk hazudni gyerekes viselkedésünkből fakadóan, hogy soha senki, semmilyen körülmények között nem lehet vonzó számunkra, ha párkapcsolatban vagyunk, vagy ha mégis, ezeket a vágyakat el kell fojtani. Ha igazán szereti valaki a partnerét, miért is várja el ezt az önkorlátozást a részéről? Ha szeretem a partneremet, akkor nem pont úgy kellene gondolkodnom, hogy akárkivel érzi jól magát, csak az számít, hogy a Kedvesem boldog legyen?

Érdekes módon ha valakinek a partnere beszélget egy jót egy azonos nemű ismerősével, arra nem túl gyakran lesz féltékeny a másik fél, pedig ez is egy intim lelki megnyilvánulás, és mégsem a partnerével éli meg. Sokkal intimebb egy lelki megnyílás, mint egy pusztán fizikai vágyból kialakult szex valakivel. Kedves monogám embertársaim, lehet nem nyomorítjátok meg a partnereiteket megfelelő mértékben, és itt az ideje az emberi lét többi szférájában is megfelelő szankciókat alkalmazni!

Persze fogadni mernék, hogy még mindig nem értitek miért tart a legtöbb párkapcsolatotok maximum két évig... Még mindig nem gondoljátok úgy, hogy szexuális forradalomra van szükség, és hagyni azt, hogy egy kapcsolatban mindkét fél felszabaduljon, és azt tegye amit szeretne. Van persze olyan kapcsolat is, ahol valóban egyik fél sem igényelne a szíve szerint mást, a partnerén kívül, de egy érett kapcsolatban még ennek tudatában is elvi alapon meg kell adni a lehetőséget a másik fél számára, hogy ha akar, akkor tegye amit jónak lát.

Egy olyan nyitott kapcsolatot persze senki nem tud elképzelni, ahol mindent szabad, a függetlenség tudata miatt pedig egyik fél sem akar félre tekinteni, annak ellenére, hogy az engedély meg van adva! Igaz szerelemről beszéltek, miközben azt látom, hogy a kapcsolatotok egymás görcsösnél görcsösebb kifacsarásáról szól, ahol évek után legbelül sóhajtoztok úgy, hogy már nem is éltek, és végül kapcsolati függőségetekben beletörődtök abba az állapotba amiben vagytok.

 

5 komment

A tökéletes, harmonikusan működő káoszunk.

2019. augusztus 15. 12:56 - Raimhol

60354268_2417687121836241_5433468181622554624_o.jpg

A világ értelmezésére, és létrejöttére számtalan elképzelés született már, és van pár olyan felvetés is, ami azt eredményezi, hogy  végül mi magunk sem fogjuk tudni megmondani mi is a valóság, és hol kezdődik a képzelet. Nekem egy ritka elképzelésem született a világ értelmezésével kapcsolatban, de talán ha elolvastad elgondolkodtat

 

A harmonikus káosz.

Kezdetben a világ amikor létrejött, kettévált a mindenné is a semmivé, a létezővé és a nem létezővé; az anyaggá, és a nem anyaggá. A nem anyag szellemmé és lélekké alakult, mégis egyet alkotnak, hiszen egymásból születtek. Egymás eredői ezek a szférák. A semmi mint létező az emberi elme számára felfoghatatlan, mivel az ember anyagi jellegű lény, ezért számára értelmezhetetlen a semmi ami mégis valami, hiszen ez egy ellentmondás, ami racionális értelmezéssel hibásnak tekinthető, mert ez szembe megy a racionális gondolkodással.

A semmi ami mégis valami, és a valami mégis kéz a kézben járnak, és egymásból következnek, és természetesen hatást gyakorolnak egymásra. Hogyan is érthetnénk meg a szellemet, ha fizikai lények vagyunk? Mint korábban mondtam a semmi és a valami kéz a kézben járnak, és egymásból következnek, ezért mint egy matematikai képletet egyikből a másikat "kiszámolhatjuk", persze ezt nem tudjuk számológéppel megtenni, hiszen az szintén egy anyagi világra vonatkozó vonatkoztatási eszközzel történne.

Ennél a pontnál jön képbe az apriori tudás, amikor az anyagi tapasztalásaink, egy mögöttes szellemi, és lelki tudást hordoznak magukban, és a belsőnkből felszínre bukkan a fizikai valóságunk mögött megbújó igazság. Az igazság az amit mindenki keres, az a valami amire a kérdést mindig is kerestük a szívünk mélyén. A semmi megértése azért különösen fontos, mert az anyag csak egy pici komponense a teljes komplexumnak ami megalkotja a világunkat, ezért pusztán az anyagra vonatkozott igazságaink nem terjednek ki a nem anyagi dolgokra. Anyag, lélek, szellem... Három szféra, ami egymásból következik, mégis egyenrangúak egymással.

Sok szent könyv mesél ezekről a komponensekről olyan formában, hogy azt az emberek be tudják fogadni, ezért minden korban eljöttek azok a próféták, akik megalkották a tudás egy olyan formáját, amiben az igazságot közelebb hozhatták. Olyan formában írták meg ezt a tudást, ami közérthető, de az egyszerű ember ezt a tudást nem lett volna képes megérteni, ezért mesék vagy történetek formájában adták át a szentenciát. A szent könyveket ezért tévesen szóról szóra kezdték el értelmezni, nem pedig a sorok mögött rejlő tudást fogadták be, persze ez így van rendjén, mivel a spirituális felvilágosodás egy nagyon hosszú folyamat. Mivel ez egy hosszú folyamat, ezért évezredeket átívelő módon újabb és újabb, szent könyveket kellett, és kell írni, hogy az aktuális társadalom visszatérjen a spirituális ösvényre, amiről mindig letér a szent könyvek rossz értelmezése által.

A szent könyvek újra és újra korról korra megszületnek próféták által, mindig éppen akkor, amikor szükség van arra, hogy megreformálják az ismereteket. Buddhizmus, Iszlamizmus, Kereszténység... Mindegyik ugyan arról az ősi tudásról ír, mégis vak szemek olvasnak. Valójában ezek a könyvek egyetlen egy nagy könyv részelemei, és idővel újabb próféták és újabb könyvek születnek majd, ennek ellenére valószínűleg az igazság kevesek számára fog megnyílni. Vannak akik vakok maradnak, és vannak páran akik idővel felébrednek.


Mindent körbevesznek a hamis szekták, a véleménybuborékok, a posztmodernitás, ezért az igazság egyre inkább hígulni kezd. Nem szeretem az isten szót használni, mivel az egyből gátja az igazság befogadásának, főleg a mai racionális közegben, ahol az ész ural főként. Úgy gondolom, hogy egyetlen egy igazság létezik, viszont ez szavakkal nem mondható el, mert a szavak és az anyag nem terjed ki addig, maximum körülírhatja azt. A szent könyvek ezt a tudást szerették volna átadni, azt a tudást, hogy az igazság nem megfogalmazható. Kezdetben egyetlen egy dolog volt, ami osztódni kezdett, és osztódik a végtelenségig, és ez az egy.

Az egyetlen. Az igazság. A tökéletes komplexum. Nevezheted Istennek, vagy akárminek,
de a minden megértéséhez ez a gondolat elengedhetetlen, mégis ha ez a gondolat megjelenik, csírájában elfojtja a világ. Valószínűleg most is ez fog történni, hiszen Nietzsche eljövetelével már megöltük az Istent, és talán már a szellemet is. Idővel talán mindent megölünk, vagy eljöhet a tökéletes harmónia, ami a végső cél? Igen a végső cél a tökéletes harmónia kialakítása ebben a komplexumban, mégis önellentmondásosan, a tökéletes káoszban rejlik a harmónia.

Egy olyan tökéletes káosz alkot harmóniát, ahol mindennek helye van, és oka, mégis káosznak tűnik. Isten - Sátán, ezek is csak szimbólumok a káosz megértetéséhez, hiszen Sátán a káoszt szimbolizálja, Isten pedig a harmóniát, mégis a kettő egy és ugyan az. A harmonikus káosz...

 

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/

5 komment

Internetes lélekfertő: Oravecz, Kasza, idézetek.

2019. augusztus 13. 07:41 - Raimhol

Itt az ideje, hogy beszéljünk pár kulturális bűnelkövetőről. A mai beszélgetésben szót ejtünk az igénytelen idézetekről, és arról, hogy a szupersűrű semmit hogyan tolják le a torkunkon, mintha egy nagy életigazság lenne.

Ha úgy érzed nem hagyhatjuk tovább, hogy ez a semmitmondás tovább fertőzzön minket, mint a  nátha, akkor kövess bennünket, vagy csak oszd meg a videót!

Köszönjük!

Szólj hozzá!

Az 51-es körzetben űrlényeket dugdosnak? Mi megkérdeztük...

2019. augusztus 05. 07:49 - Raimhol

 

Az 51-es körzet az utóbbi időben nagyon felborzolta a kedélyeket, ezért úgy döntöttünk megkérdeztük az utca emberét, hogy mit gondol az 51-es körzetről. Sokan komoly fenyegetésnek érzik, hogy egy létesítményben titkokat rejtegethetnek, van aki alaptalannak érzi a félelmet

 

Ha tetszett kérek iratkozz fel a csatornánkra, hogy értesülhess arról, ha új tartalom születik. Köszönjük! :)

Szólj hozzá!