Augusztus 20-án minden évben megünnepli ez az ország azt a napot, amikor az első államalapítónk Szent István módszeresen, és diktatórikusan kiirtotta a saját népét majd a hatalom érdekében a nyugati keresztény államoknak hagyta azt is, hogy annektáljon bennünket. Innentől kezdve meg volt pecsételve a nemzeti identitásunk, és az autonómiánk.

A magyar nép ettől kezdve a saját maga kalandozó, és ősi kultúrájában megszűnt végleg létezni. Ez volt az a pont, amikor erőszakkal belekényszerítették az ősi hitünket és kultúránkat abba, hogy keresztényként higgyen minden magyar, mind ezt egyetlen célból, István a hatalomért bármire képes volt, akár saját népének a totális árulására is. Ő volt az egyik legnagyobb hazaáruló, mégis úgy ünnepeljük meg ezt a személyt, mint ha valami hatalmas szent lett volna.

Szerintetek a saját népeteket kiirtani, és saját államunkra erőszakolni egy idegen hitet mind ezt brutális eszközökkel a hatalom érdekében szentnek megfelelő tett? Úgy gondolom ez a hazaárulás totális formája, és a szememben ha Szent István esetében nem az államalapító formálódik ki, hanem az-az áruló képe, aki a hatalomért bármire képes. Szomorú belegondolni, hogy a mai magyarság az őseihez képest már nem is létezik, egy hataloméhes ember miatt, innentől kezdve pedig a történelmünk folyamatosan katasztrófa volt.

Sokan mondják, hogy ha Koppány lett volna az államalapítónk, akit a szeniorátusi öröklési rend alapján ez meg is illetett volna igazságosan, akkor a nyugati államok kiirtanak minket, és elnyomnak, majd végül talán az országunkat is elfoglalják. Kérdés, hogy melyik a jobb, ha István irtja a saját nemzetét, és végül egy szál sem marad belőle, majd megteremti a keresztény nemzetet, amely már nyomokban sem tartalmaz magyarságot, vagy az, ha harcolunk magyarként, és inkább meghalunk?

Úgy gondolom inkább vesztünk volna büszke, erős, ősi magyarként az ezres évek hajnalán, mint hogy meghajoljunk bárki, vagy bármi előtt! Szent István a szememben nem az államalapítónk, hanem a legnagyobb hazaáruló!