Magyarországon úgy érzem az emberek el vannak keseredve, amelyben jelentősen közre játszik az, hogy a jelenlegi kormányunk minden egyes lépése olyan irányt mutat, amivel a hatalmát erősítheti. Az embereket hazánkban birkanyájnak tekintik, amelyet véresszájú farkasként az erdőbe lehet csalni, majd levadászni! A hatalom élősködik rajtunk, és talán a legkiszolgáltatottabbak az idősek, mivel hozzájuk nem jutnak el azok az információk, amivel felismerhetik a hazugságokat, a veszélyt. Csak az kerül a kezükbe, kizárólag olyan újság, amelyet szinte a kezükbe adunk. Ezt ki is használják gátlástalanul... Ennek ellenére tudjuk, hogy a Fidesz szavazóbázis jelentős részét az idős emberek teszik ki, amit szinte hihetetlen volt felfognom, mivel még a csapból is az folyik, hogy országunkban valami nincs rendben, ez mégsem jut el elég fülhöz. Szerettem volna jobban belelátni abba, hogy pontosan hogyan is érzi magát egy átlagos idősebb korú ember, és megkértem valakit, hogy szedje össze a gondolatait, majd fejtse ki nekem! Megkért arra is, hogy a nevét ne tüntessem fel, ami szintén bizonyítja, hogy az emberek életében a félelem mindig jelen van.

Egy leszázalékolt hölgy személyes beszámolója:

"A nyugdíjas éveknek a nyugalomról a biztonságról kellene szólnia. Legyen az „rendes” nyugdíjas vagy leszázalékolt. Megdolgoztam ezért, önhibámon kívül lebetegedtem, és nem tudok a társadalom hasznos tagja lenni. Egy olyan ország részese vagyok, ahol nem vagyok fontos... Ezzel szemben többet aggódok, mint bármikor az életem során. A magyar állam lemondott rólam. Már akkor nem voltam fontos, amikor lebetegedtem.   Az orvosi bizottság előtt, eleve csalónak feltételeznek, hogy mindenféle fondorlattal akarok kicsikarni állam bácsitól jövedelmet. Még 60 évesen is visszarángattak, hátha valami csoda folytán 10 év után csak úgy, hopp meggyógyultam. Legnagyobb sajnálatukra nem. Mindezt kb.10 perc alatt állapították meg, úgy, hogy a fele betegséget bele se vették. Pedig jobb lenne dolgozni, felöltözni, emberek között lenni, többet keresni, hogy ne csak a rezsi kifizetésére jusson, mert semmire sem marad pénzem. Rám van égetve a bélyeg: VÉTKES, mert már nem tudok dolgozni. Mindent elvettek, pénzt, utazási kedvezményt, emberi méltóságot. Csak vegetálok.  Sokat kellene orvoshoz járni, de vagy már meguntam az órákig tartó várakozást, vagy nem kapok megfelelő ellátást. Egy ismerős nővér azt mondta, 60 felett már nem kell gyógyítani, csak életben tartani. Így is érzem. A szociális ellátások, mint pl lakásfenntartási támogatás, úgy vannak kikalkulálva, hogy véletlenül se „járjon”. A párom is leszázalékolt, de ő rehabilitálható. Példafilmeket, riportokat vetítenek, hogy rokkantan, milyen nagy dolgokat visznek véghez emberek, de szinte biztos vagyok benne, hogy ők nem az átlagok. Rettegek és rémülettel tölt el, hogy egyedül maradok, és a szánalmas pénzből kell „megélni”, élni. Vajon hányan érzünk így, mi leszázalékoltak? Hányan vagyunk, akiknek hosszú kálvária és megaláztatás után sikerült „elérni”, hogy  papíron is elismerjék, hogy beteg. Hányan lehetünk, akiknek már élni sincs kedve, mert ez nem élet, csak vegetálás, ahol nem jut egy kirándulásra, egy színházra…semmire."   

Végszó

Sajnálattal éltem át a személyes beszámolót, de úgy érzem sok más ember is hasonlóan érez. El sem tudom képzelni hogyan lehetséges az, hogy ennek ellenére szinte egyetlen párt ural bennünket, amennyire csak lehet. Nem vagyok jártas a politikában, de annyit elmondhatok, hogy úgy érem, mint sokan mások... Valami itt nincs rendben Magyarországon, és ennek hangot kell adnunk! Hangot kell adnunk arról, hogy nem vagyunk kizsákmányolhatóak, és elnyomhatóak, akármennyire is ezt gondolják! Ha úgy érzed a mondanivalóm fontos volt, oszd meg ezt a bejegyzésemet, és terjeszd!