Kovács Dániel

Blog

Értelmiséginek hiszed magad?

2017. augusztus 15. 06:16 - Raimhol

nkjjlkj.jpg

Manapság sokan gondolkodnak azon, hogy mi által lehet behatárolni azt a fogalmat, hogy kit is nevezzünk értelmiséginek, és sokan arra a következtetésre jutnak, hogy ez annak a függvénye, hogy az ember diplomát szerzett-e, és tartozik-e ehhez egy felső fokú nyelvvizsga. Azokra is rászokták aggatni ezt a jelzőt, akik szellemi munkát végeznek, hozzá kell tegyem ez alapján a társadalom felét értelmiséginek kellene tekintenünk körülbelül, ami lássuk be nem túl reális kép a mai társadalomról.

 

A másik tévhit, amikor azt képzelik az emberek, hogy attól fog valaki értelmiséginek számítani, ha színházba, múzeumba jár, könyveket olvas, kedveli a művészeteket, és csak hasonló körű emberekkel kommunikál, én ezt inkább úgy hívnám hogy álértelmiségi! Úgy gondolom, hogy a valódi értelmiségi egy aktív szerepkör, olyan egyén, aki a saját érdekein túlmutatóan véleményeivel, cselekedeteivel, vagy munkájával igyekszik útmutatást adni a társadalomnak, vagy formálni azt megfelelően a saját progresszív, önazonos, és autonóm gondolataival, véleményével.

 

Ebből következik, hogy attól még mert valakinek diplomája van, vagy szellemi munkát végez, nem tekinthető feltétlenül értelmiséginek, ha nincs véleményformáló ereje, vagy amit cselekszik az nem reflektál sem önmagára, sem a világra. Az értelmiségi mint fogalom nem papírok, vagy bejegyzett munka függvénye, hanem a társadalomban betöltött szerep, és az ehhez társult intellektualitás, és világról alkotott elképzelés, majd ennek az elképzelésnek a megfelelő módú átadásának a függvénye. Szóval Te értelmiségi vagy?

155 komment

legyél pozitív, kerüld a negatív embereket!

2017. augusztus 14. 17:53 - Raimhol

shutterstock_87326206.jpg

 

Sokszor hangzik el az a közkedvelt kifejezés, hogy: "legyél pozitív, kerüld a negatív embereket", higgy önmagadban!". A pozitív világnézet arról szól, hogy tudatában vagyunk a negatív eseményeknek, érzéseknek, de nem akadunk fent rajtuk, hanem igyekszünk az életünket építő energiák után menni. A probléma az, hogy ez a pozitív életszemlélet teljesen ki lett fordítva, mert minden egotréner, és az ezeket másoló idézetgyárosok azt akarják tanítani neked, hogy csak Te számítasz, csak a Te érzéseid, ezért ha Neked érzelmileg vagy anyagilag valami nem nyereséges, tehát nem hoz szellemileg, anyagilag vagy érzelmileg pozitív töltetet, akkor azt a személyt el kell dobni, vagy nem kell tudomást venni róla.

 

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy azt tanácsolják, hogy kerüld a negatív embereket, nem a te problémád őt megváltani, vagy ha rossz az élete, akkor így járt, és magának köszönheti, ezért ne is pazarold rá az energiáidat, és az idődet. Amire a reakció természetesen az, hogy mindenki bőszen bólogat, azzal a felkiáltással, hogy: "mennyire igaz!!!", és a buta házmester idézetgyárosoknak az identitásuk része lesz ez a gondolkodás, akik innentől kezdve gyártják a semmitmondó patetikus "közmondásaikat", ami leszivárog facebookon keresztül minden tinihez.


A probléma ott kezdődik, hogy ez a gondolkodás, kirekeszti a környezetedből azokat az embereket akiknek esetleg komoly, segítségre lenne szükségük. Elidegeníti az emberi kapcsolatokat, mivel ha egyetlen nap valamelyik egyébként pozitív gondolkodású barátod rossz kedvű, lehet már el is kerülöd aznap, és azt is gondolom, hogy bár érdemes pozitívan állni a világhoz, de az nagyon fontos, hogy figyeljünk oda arra,
hogy ez a pozitivizmus ne a traumáink lefojtásáról szóljon, mert ha a traumákat lefolytjuk, az előbb utóbb fel akar majd törni, és egészen addig belülről őröl!

 

Egyszer idővel viszont az a démon elő fog törni belőled, de addigra már túlságosan erős lesz, mert nem küzdöttél meg vele a felszínen ameddig még gyenge volt... A pozitív világnézet nagyon gyakran arról szól, hogy küzdelem helyett fojtsd le a traumákat, és csak nézd pozitívan a világot, és elhiteted magaddal, és a környezeteddel is, hogy te boldog vagy, közben pedig csak görcsösen erőlködsz hogy az legyél, az helyett, hogy beismerd problémáid vannak, amelyekkel meg kell küzdeni.

 

Persze lehet hogy tényleg boldog vagy, és úgy kezeled a negatív embereket, mint a fertőt, mivel az a te energiáidat szívná le, ha negatív emberekkel foglalkoznál, viszont amikor egyszer egy ilyen segítségre szoruló ember majd meghal, mert nem segítettél neki önös érdekeid miatt, vajon felelősséget fogsz-e érezni a haláláért? Sajnos úgy gondolom, hogy nem...

 

Ezek a lelkileg és szellemileg fertőző idézetek, egotrénerek, jól megtanították neked, hogy aki rossz kedvű, elesett, segítségre szorul, az így is járt! Lehetsz pozitív, de mindenki társadalmi felelősséggel tartozik az embertársainak, és ha valaki segítségre szorul, akkor segíteni kell neki.Ha nem segítesz az olyan mint amikor munkába sietsz az országúton, látsz egy balesetet, és azt mondod:

- nincs most időm erre, sietek a strandra!

Viszont valaki meghalt miattad... A gondolati és lelki tétlenség egyenrangú a fizikai tétlenséggel, és a szavaknak hatalmas súlya van, igaz ezt kezdi a világ elfelejteni. Én viszont még itt vagyok, és továbbra is harcolni fogok! Továbbra is harcolni fogok a közgondolkodás ellen, a pusztító reklámok, és a szociopata emberek ellen, harcolni fogok a kultúráért! Harcolok az emberekkel, az emberekért..

Szólj hozzá!

Az Állam és a legyek!

2017. augusztus 14. 03:13 - Raimhol

265000_01_legycsapo-biostop.png

 

Sokan tapasztalhattátok, hogy a nyár beköszöntével a legyek rendkívüli mennyiségben lepik el otthonainkat, főleg vidéken! A társadalomnak ez lassan már teljesen megszokottnak tűnik, pedig a valóság szörnyűbb mint gondolnák! Kevesen tudják amit most elfogok mondani, és akik tudnak róla, ők sem mernek erről említést tenni sehol, mert súlyos következményei lehetnek az itt elhangzottaknak, de úgy érzem muszáj az embereknek ezt most tudtukra adnom! Ezek a repülő élőlények nem ok nélkül sokszorozódnak meg évről évre!

 

Bizonyos cégek, titkos szerződést kötöttek az Állammal azzal a céllal, hogy ezeket a legyeket laborokban biológiai módszerekkel szándékosan sokszorosítsák, és egyre inkább ellenállóbbá teszik őket a légyirtókkal szemben! Feltehetitek most magatokban a kérdést, hogy miért? A válasz igen egyszerű! A multinacionális cégek, akik légyirtó gyártással foglalkoznak még többet tudnak profitálni, ha több légy jelenik meg, mivel így több kereslet lesz ezekre a spray-ekre! A másik kérdés ami felmerülhetett bennetek, hogy az Állammal miféle szerződést köthettek, és mi is lenne ennek az egésznek az értelme? Ez szintén egyszerű… Államilag vannak tiltott kísérletek, amibe beletartoznak a génmanipulációs technológiák részben, és ami még fontosabb, a klónozás is. Ezek a legyek szándékosan klónozva vannak, és még génmanipulálva is!

 

Nézzétek csak meg a mai legyeket közelebbről! Hát nem teljesen egyforma mindegyik? Azt hiszitek ez csak véletlen? Nem az… Kérdés lehet, hogy ebből miféle profitja lehet az Államnak! Most pedig elárulom! A multinacionális cégek hatalmas titkos pénzeket ajánlanak azért, hogy titokban laborokban sokszorosíthassák ezeket a rovarokat, majd járni kezdik fekete autókkal a kisebb falvakat, és eleresztenek egy nagyobb légycsapatot, amelyek sokkal gyorsabban szaporodnak az átlagnál, kis idő múlva pedig a naív emberek egyik napról a másikra tapasztalják, hogy „mennyi légy van a házban”.

 

Szerintem sokatok látott már vidéken és kisebb városokban gyanús fekete furgonokat! Érdekes, hogy a légyirtóreklámok is eltűntek a televíziók reklámrepertoárjából ugye? Hát persze… Már nincs szükségük reklámra… Osszátok meg minél többen ezt a cikket, mert erről idáig senki nem tudott, és el kell, hogy terjedjen! Fontos megtudnia ennek a világnak hogy mi zajlik körülöttünk!

Szólj hozzá!

Idézetek, és a kultúrmocsok!

2017. augusztus 13. 05:55 - Raimhol

kivansag-idezet.jpg

 

Itt az ideje, hogy beszéljünk kicsit a facebookon terjengő idézetekről! Idézeteket főleg a tinilányok szokták megosztani, és főleg azokra a lányokra jellemző, akik borzasztóan megfelelési kényszeresek, és ezeknek a semmitmondó posztok segítségével próbálnak a világ felé lelki sérelmet demonstrálni, hogy majd jól megsajnálják őket, és a többi hozzá hasonló ember alá kommentelje, hogy "jaj ez mennyire igaz!", vagy "ne félj, egy nap majd jobb lesz, és jön a nagy Ő!"

 

Ezekkel az idézetekkel az a probléma, hogy legtöbb esetben borzasztóan buta, elcsépelt, semmit mondó, bomlasztja a kultúrát, és nem ad hozzá semmi értéket a világhoz. Vannak olyan idézetek, amelyek valóban sokat mondóak, és mély bölcsességet rejtenek magukban, de ilyet még nem nagyon láttam senkitől se kitéve, és ez nem összehasonlítható az előbb említett giccsmocsokkal. Ott látom a hatalmas problémát, hogy nem alakult ki a társadalomban a kritikus gondolkodás, és maga az intellektualitás.

 

Képtelenek igényesen vizsgálni a világot. Én személy szerint rosszul vagyok, és fogom a fejemet, amikor meglátok egy ilyen semmit mondó folyékony cukorszirup idézetet, és amikor meglátom, hogy mennyi ember azonosul ezzel, akkor már be is zárom az oldalt, hogy ne idegesítsem magam tovább. Nincs Magyarországon széles körben kultúraigény, és a referenciák nagyon alacsonyan helyezkednek el!
Egy átlagos ember "szereti ezt vagy azt az előadót", és kb úgy áll a világhoz, hogy:
-Majkát szereted?
-Jaa jó zenéi vannak!

vagy:

- Majkát szereted?
- Fúj az egy ****.


És körülbelül eddig terjed a kultúra, és bármilyen nemű dolognak a fogyasztása, és megfigyelése. Annyit érzékelnek a világból, hogy:

"ja jó zene",
"rossz zene",
"hűű ez nagyon király".

Ez persze az idézetekkel is teljesen párhuzamba helyezhető,
ezért is említettem meg példaként a zene, és a kultúrafogyasztást úgy alapvetően. A másik fajtája az idézeteknek az, amikor valaki kultúrsznobságból értelmiséginek akar tűnni, ezért, hogy a világ felé demonstrálja, hogy ő milyen értelmes, olyan idézeteket kezd el megosztani, ami kifejezi, hogy ő magasabban áll a többi embernél.
Ez természetesen megint nem lehet mérvadó, mégis ilyenkor a többi kultúrsznob így kacsingatni kezd egymásra az idézetek alatt, hogy:

"ugye ti is értitek, hogy mi okosak vagyunk, a többiek meg nem? "

 

Ilyenkor természetesen megint majdnem falba verem a fejemet átvitt értelemben. Röviden ennyit szerettem volna most kifejteni, igaz ez a téma megérdemelne egy bővebb kifejtést, alaposabb megfogalmazással, de most csak úgy gyorsan leírtam ami kipattant a fejemből. Az idézeteknek nem egy giccses kiírásnak kellene lennie, ahol egy patetikus semmitmondás zajlik! Az idézeteknek nem egy segélykiáltó, és önsajnáltató eszköznek kellene lennie, az idézetek egykor régen elhangoztak jókor, jó helyen, megfelelő kontextusban, és volt nyomatéka,
mélysége, oka, és hatása annak, hogy az adott személy kimondta! Nem a hasára csapott 3 tinilány,
vagy egy p**a vadász pasi, aki tudja milyen nyálturmixot kell gyártani, amire ráharapnak majd a csajok és be tud vágódni.


Az idézeteket nem gyártani kell orrba, szájba, hanem élni kell az életedet, bölcsebbé válni, kultúrában mozogni, és egy nap talán lesz olyan mondatod, ami megérdemli azt, hogy "idézetté" váljon, és ha már valaki nagyon szeretne idézeteket megosztani, járjon utána nemes anyagnak, olvasgasson bölcsességeket, értelmezze, majd ha azonosulni tud vele az ember, és úgy gondolja másoknak is látni kell ezt a "tudást", ossza meg! Viszont semmi értelme ennek a giccsparádénak, és ennek az önmutogatásnak, és szerelmi demonstrációnak, mert a kultúra kezd hanyatlani,
és nagyon rossz irányba terelődni!

1 komment

Materializmus és spiritualizmus?

2017. augusztus 11. 06:08 - Raimhol

b4a.jpg

 Az ember amióta kialakult az öntudata kíváncsi az őt körülvevő világra, és azóta is kutatja, hogy az élet miért jött létre, egyáltalán mi is lehet a célja. Kezdetben egyfajta felsőbbrendű hatalom létében hittünk, megszülettek az első szent könyvek és kialakultak a főbb vallási irányok is. Főleg a 20. században a tudomány robbanásszerűen fejlődni kezdett, és a vallásokon túlmutatóan egyre több szerepet kapott az anyagban való hit, és sorra születtek a tézisek, antitézisek, majd az ezt követő "konklúziók" a hipotézisek.

Egyre erősebben kezdtünk el hinni a fizikailag megfogható valóságban, mivel ez tudományosan alátámasztható, és a racionális gondolkodás alapja, és így megszületett materializmus. A materialista ember mindenre kézzel fogható magyarázatot keres, olyan módon, hogy az tudományos formában alátámasztható legyen. Sokan a mai napig hisznek egyfajta spiritualitásban, ahol aurában, lélekben, szellemben, másik szférákban hisznek, amikre a materialista embernek az válasza: "nincs rá bizonyítékod, és ha bizonyítékok nélkül hiszel, akkor buta vagy". A logikus gondolkodás alapján az anyaghívőnek igaza is van, mivel valaki hisz valamiben amire nincs bizonyíték, és akár a tudomány jelenlegi hipotéziseivel szembe is megy, ezzel ellentéten tudomány esetében mindenre van bizonyíték, amelyek persze finomodnak vagy megdőlnek idővel.
A legnagyobb kérdés, hogy a spiritualitásban való hit, és a tudomány között vajon fog-e valaha is kialakulni valamiféle konklúzió? Mindenki szeretné a szíve mélyén, ha létezne túlvilág, vagy legyen az életnek valamilyen örökké tartó végleges kiteljesedése akár egy másik síkon. Sokan gondolják úgy, hogy a spiritualizmus idővel találkozni fog a tudománnyal, viszont nekem pont az-az érzésem, hogy van ez a két ellentétes pólus, amit szeretnénk középre erőszakolni, mert az emberi elme olyan szinten bonyolult és komplex egységet alkot, hogy számára elfogadhatatlan az, hogy az élet véges. A szörnyű végleges elpusztulás pedig egy kollektív félelmet okoz mindenkiben, és úgy gondolom a vallások alapja legtöbb alkalommal azért született meg, hogy önmagunknak hazudjunk a valóságról, méghozzá arról, hogy a halál után nincs semmi (legalábbis spirituális értelemben).
Természetesen a vallások ennél sokkal többről szólnak, és ez egy súlyos egyszerűsítés, de be kell látni, hogy az ember örömmel hazudik saját magának, főleg arról amitől fél. Régen úgy gondoltam mindenre van tudományos magyarázat, amire nincs, az nem létezik, vagy még nem lett bebizonyítva, ha pedig ezen kívül bármiben hiszek, az lényegtelen, mivel úgysincs alátámasztva. Tudományos értelemben amiben hiszek is részben, nincsen lélek, sem szellem, sem aura, sem túlvilág, maximum filozófiai értelemben. A másik felem, amit nevezhetnék "szívemnek" is, az pedig hisz abban, hogy van egy felsőbb igazság, egyfajta magasabb rend, létezik másik sík, aura, esetleg szellemek... Én pedig kis emberként gépelek, és gépelek... Igazi identitásválság.
Mindenki keresi a választ, sokan azt hiszik megtalálták már, és megvannak győződve róla, hogy igazuk van. Végső soron viszont úgy gondolom az a legmegfelelőbb gondolkodás, ha nem mondunk ki végső választ, mivel semmit sem tudhatunk biztosra, ezért a materialista sem okosabb mint a spiritualista, mert igen ő is hívő, méghozzá az anyag megszállottja. Meg kell találni a spirituális és a materializmus közötti egyensúlyt, és egyiket sem szabad szélsőségesen eltolni, mert a végső igazság megvan valahol. Jelenleg épp erős kognitív disszonanciában szenvedek a kérdéskörrel kapcsolatban, és kérdezhetnétek azt, hogy nekem mi az elméletem a világmindenség megfejtésére, de büszkén kijelenthetem: fogalmam sincs.
Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása