A kultúrsznob az a proli, aki rendelkezik legalább egy diplomával amivel burkoltan mindig a tudomásodra juttatja, hogy Ő entellektüel, és erre kimondottan büszke! A világot két tengelyre osztja fel a fejében, értelmiségi, és buta emberekre, amiből az utóbbit mélységesen le is nézi. Ő az a fajta ember, aki sosem néz televíziót, de ha nézne akkor is csak a HBO-t. Fölényeskedően viselkedik, ha nem olvastál egy olyan könyvet, amely szerinte alapmű, és megvetően tekint rád.

Csak és kizárólag talpas pohárból issza a bort, ami persze csak is jó minőségű nedű lehet, kivétel az amikor whiskyt fogyaszt. Ez a két ital a kedvence, ahol nem hörpinti le egyből az itókát, hanem a talpas poharat lötykölve borkóstol, whisky kikérése közben pedig azzal a felkiáltással zúdul a csaposhoz, hogy: "tisztán jéggel!". Inget hord, és aki nem így tesz, azzal nem ül le szívesen egy asztalhoz, hanem kizárja a diskurzusból. Egójától duzzadva mindent kritizál, de közcélúság helyett az öncélúság, és az exhibicionalizmus vezérli. Szereti minden mondatát idegen szavakkal teletűzdelni, hogy így még okosabbnak tűnjön.

Tipikusan az álértelmiségi személyiségjegyei az előbb felsoroltak, ahol olyan emberről van szó, aki hibátlannak, és nagyon magas kultúrával rendelkezőként szeretné saját magát bemutatni, de nincs meg a gondolkodáshoz való képessége. Olyan is előfordul, hogy valaki valóban tájékozott, és még a gondolkodáshoz való képessége is megvan, de mégis állandóan öntelt, és gunyoros azokkal, akik "nem ütik meg a szintjét". Ez a gondolkodásmód az éretlenségből, és abból az alkalmatlanságból származik, hogy az emberi hibákat elfogadjuk. A valódi értelmiségi, nem ezektől a végjegyektől lesz értelmiségi, hanem az érettségtől, és a gondolkodáshoz való képességről, ezek mellett megfelelő önkritikától, és attól, hogy elfogadja:

Ő is csak egy ember.