A modern ember felgyorsult életet él, és ez igaz a párkapcsolataira is. A múlt században egy párkapcsolat átlagosan 6 évig tartott, manapság viszont ez a szám körülbelül átlagosan 1 évre esett vissza, aminek az egyik fő oka a féltékenység! A féltékenységet a legtöbben jól ismerjük! Vagy mi magunk vagyunk féltékenyek, vagy a partnerünk, amelynek mértéke egyénenként változó, de azt a következtetést levonhatjuk, hogy mind két fél szenved, ha ez az érzés jelen van kapcsolatunkban.
Mik az okai a féltékenységnek?
Úgy gondolom, hogy a féltékenység abból a tulajdonságból ered, hogy minden élőlény akármilyen tárgyat, vagy ételt birtokol azt saját maga tulajdonaként kezeli, és ez a birtokos társítás automatikusan rávetül mindenre, köztük emberi kapcsolatainkra is. Tehát ha valakit megszeretünk mélyebben, azt az embert automatikusan tulajdonként is kezeljük a szereteten felül. Ezt az is bizonyítja, hogy szinte minden kapcsolatban jelen vannak azok a szeretetszavak, amelyek birtokos viszonyt fejeznek ki, pl: cicám, bébim, édesem, galambom... Természetesen több oka is lehet a féltékenységnek, de az előbb említett tulajdonságunk az eredője a jelenségnek. Gyakori okok között szerepel a bizalom hiánya, amely nem is meglepő, hiszen rengetek pár hetes és hónapos kapcsolatból ugrálnak ki be az emberek szinte sportszerűen, tehát nem is véletlen, hogy manapság a bizalom nehezen alakul ki, és nem gondolja a másik fél azt, hogy "párja" hűséges és őszinte, főleg ha esetleg okot is adott rá korábban. Korábbi kapcsolataink esetén, ha átvertek bennünket, az szintén megnehezíti azt, hogy bizalmat szavazzunk egy új partnerünknek. Másik ok lehet az irigység, amely szinte testvéri kapcsolatban áll a féltékenységgel. Irigységből eredendő féltékenység egy viszonylag pszichopátiás viselkedésformára utal, mivel ilyenkor partnerünk életére, és barátaira vagyunk féltékenyek, és azért kezdünk esetleg egy hatalmas veszekedésbe, mert nem tudjuk elviselni, hogy a másik jól érzi magát, de ezt nem velünk teszi! Totális birtoklás esete is már szélsőséges, amikor valakit annyira magunkénak tekintünk, hogy még társunk azonos nemű barátjára is féltékenyek vagyunk.
Hogyan győzzük le a féltékenységet?
A féltékenységet nem olyan egyszerű legyőzni, mint ahogy sok hangzatos cikk említi. Nem egy csettintésre múlik el a féltékenység érzése, hanem át kell esnünk egy komolyabb önfejlesztésen ahhoz, hogy ezt az érzést leküzdhessük! Tudatosítani kell magunkban azt, hogy partnerünk velünk van, de Ő nem egy tárgy, és nem a mi birtokunk, csak velünk érzi jól magát, szeret minket. El kell fogadnunk azt, ha a partnerünk mással is jól érzi magát. Mire ez tudatosul, akár hónapok is eltelhetnek, hiszen ez egy hosszú folyamat. A bizalom a komoly kapcsolat alapja, ezért fontos eldöntenünk, hogy szeretnénk-e ezt a kapcsolati formát, vagy nem! Ha szeretnénk, akkor muszáj bíznunk a másikban, mert bizalom nélkül halálra van ítélve a közös jövőnk. Korábban ha átvertek bennünket, akkor partnerünk lehet hogy megbízhatatlan, ha monogám kapcsolatról van szó, ezért érdemes elgondolkodnunk az őszinte, de nyitott kapcsolaton, ha már eljutottunk az önfejlesztésnek a megfelelő szintjére. Irigykedésből eredendő féltékenység az a formája a kapcsolatnak, amelyet úgy lehet leküzdeni, ha önbizalmat szerzünk, és magabiztosságot! Nem szabad egy kapcsolatba úgy beleugrani, ha nem érezzük magunkat teljes embernek lelkileg, ezért hibás is az a gondolkodás, hogy:"meg kell találnunk az igazit, mert addig az élet szörnyű", mert ez inkább csak kapcsolatfüggőséghez vezet. Abban hiszek, hogy mindkét félnek a kapcsolatban szabadnak kell maradnia, kötöttségek nélkül, szeretettel, bizalommal, őszinteséggel, és ehhez megfelelő érettségi szintre kell eljutni. "Amit birtokolsz, az birtokba vesz". Ez az idézet pontosan kifejezi azt, hogy partnerünket engedjük szabadjára, hiszen ha igazán szeretünk valakit, akkor azt vesszük figyelembe, ami a másiknak jó igazán, még akkor is, ha nem velünk érzi jól magát. Amíg ezt nem tudatosítjuk önmagunkban, addig a féltékenység, és a kapcsolat hosszú távú mérgezése kikerülhetetlen.
