Elérkezett a karácsony ünnepe, ami egyben a képmutatás, és giccs megtestesítője is. Rengetegen ünneplik a karácsonyt világszerte, hiszen valaki számára a szeretet ünnepét szimbolizálja, valaki pedig Krisztus születését örvendezteti. Ez az az ünnep amikor mindenki mindenkit szeret, még akkor is, ha előtte egy évig szóba sem álltak igazán egymással, de most mindent átitat ez a folyékony cukormázmechanizmus, amely arra késztet bennünket, hogy szinte már kényszeresen csináljunk úgy, mintha érdekelne az ismerősünk személye.

A közösségi oldalak ebben az időszakban tonna számra állnak patetikus idézetekből, jókívánságokból, és olyan személyektől érkező üzenetekből, akik évente maximum háromszor keresnek bennünket. Mindenki mindenkinek Boldog Karácsonyt kíván, ami már olyan szinten automatizmussá vált, hogy elinfláltuk a szavak mély és valódi jelentését, hiszen még a boltosnak is odalökjük a pénztárban a jókívánságokat. Gyakran az is előfordul, hogy rokonok csak ilyenkor beszélnek egymással, hiszen „az illem megköveteli”, de mégis ezeknek az emberi kapcsolatoknak mekkora a valódi mélysége?

Úgy gondolom nem lehet túlságosan mélynek nevezni, de akkor mire fel ez a berögződés, és látszattörődés? Az a véleményem, hogy sajnos így lettünk szocializálódva, és meghajlunk a hazugságok és képmutatások előtt... Gyakori eset, hogy egy családban egyáltalán nem jó a viszony egymás között, és karácsony az egyetlen nap, amikor a család alkot egy nagy látszatboldogság napot. Ilyenkor természetesen nincs veszekedés, mindenki mosolyog, megajándékozza egymást, majd eltelik pár nap, és már minden régi. A karácsonyt átjárja egy borzasztóan felszínes giccsesség, ami ahhoz hasonló mint amikor az ember rossz kedvűen is mosolyog a fényképen, hogy elfedje a valóságot.

Elárasztanak bennünket a hitvány karácsonyi zenékkel, és társadalmi elvárás, hogy ezt ilyenkor neked szeretned kell, mert ha nem teszed, akkor te vagy a szeretet szentségének elárulója. Nekem az a véleményem, hogy inkább azt nevezem árulásnak, amikor a családi idillre, Krisztus születésére hajazva próbálják meg elérni, hogy minél több pénzt csikarhassanak ki belőlünk a multinacionális cégek, ami azért ironikus, mert egy nagyvállalat csak akkor lehet sikeres, ha szociopátiás viselkedést tanúsít, az pedig erőteljesen szembemegy a karácsony szellemiségével.

Utálom a karácsonyt, vagy csak egyszerűen ennyire boldogtalan és negatív vagyok, hogy szidom ezt a „csodás” ünnepet?

Egyáltalán nem erről van szó, egyszerűen csak úgy érzem fel kell szólalnom a képmutatás és a hazugságok ellen, mivel a szeretet ünnepének nem arról kellene szólnia, hogy mindenki mindenkit szeret, és ajándékokkal halmoz el. Úgy gondolom az emberi kapcsolatoknak akkor is megfelelő mélységűnek kellene lennie, amikor éppen nincs ünnep, és szomorú, hogy sok család csak ilyenkor ül le egy asztalhoz vacsorára.

Nem hiszek abban a nyálas ömlengésben, hogy mindenki most mindenkit szeret, mivel egyszerűen ez nem igaz! Nem hiszek abban, hogy ilyenkor mindenhez kötelezően boldog fejet kell vágni, és giccsesen mosolyogni, azért mert meghallok egy igénytelen semmit mondó karácsonyi dallamot. Úgy gondolom itt az ideje odafigyelni egymásra, és nem csak karácsonykor! Az pedig önmagában kifejezi ennek az ünnepnek a valódi felszínességét, hogy ilyen tájban van a legtöbb öngyilkos világszerte.

Köszönöm, hogy elolvastad, és esetleg elgondolkodtattalak! Ha tetszett kérlek oszd meg, és lájkold az oldalamat jobb oldalon a fülre kattintva! :)

Boldog, és Őszinte karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!