Gyakran gondolkodunk azon a kérdésen, hogy kik is vagyunk valójában, de a választ nem igazán kapjuk meg soha. Keressük a válaszokat a kérdésre, de csak kevesen hisszük azt, hogy a választ megkaptuk.

Én azt gondolom, hogy az ember nem a személyisége, és nem is az érzelmei, és nem is a teste, hanem egy ennél sokkal elvontabb és elgondolkodtatóbb dolog. Akármilyen furcsán is fog hangozni amit most állítok, de úgy gondolom, hogy mi valójában megtöltendő ürességek vagyunk, amit akár vákumnak is hívhatnék. Az ember legtöbbször saját magát a saját személyiségével azonosítja, pedig Te nem a tested, és nem is a személyiséged vagy.

Tudom ez homályosnak tűnik amit állítok, de igyekszem mindjárt érthetőbbé tenni a dolgokat. Úgy gondolom, hogy kezdetben létrejött a világmindenség, ahol még minden csak élettelen dolgokból állt, majd egyre komplexebb életformák alakutak ki, és az ember öntudatra ébredt. Az öntudatunk az ego, ami azt jelenti, hogy egy anyagmassza rájött a halandóságára, és úgy érzi saját magáról, hogy ő külön áll a mindenségtől, és ő nem része a többi dolognak. Ha a világmindenséget Istennek nevezzük, akkor az ego Isten rákja filozófiai értelemben.

Az Isten szótól ne ijedj meg, és nevezd ahogy szeretnéd! Úgy gondolom, hogy valójában nem különbözöl egy pohár víztől, és csak az öntudatod hiszi többnek magát a komplexitása miatt. Mi vagy akkor te? Semmi... Az "ember" a sorok közötti szóköz, és a szoba falai közötti üresség. A sorok közötti szóköz ad értelmet a betűknek, és a falak közötti "semmi" ad értelmet a szobának.

Nem a személyiséged vagy, mert ez csak az anyag maszkja, amit az ego önmagának tulajdonít. Az ego úgy viselkedik mint a rákos sejt az emberi testben, mert úgy gondolkodik saját magáról, hogy külön áll a többi szövettől, és önálló életet kezd el élni. Az ego isten rákja, és ameddig nem fogadjuk el azt, hogy egy kődarab és saját magunk megegyezünk, addig kárhozatra vagyunk ítélve.

Az élet három szférán zajlik: Test, Szellem, Lélek.

Úgy gondolom, hogy ez a három szféra egymásból ered, és legfelül áll mindennek a szubsztanciája: Isten/üresség amit egyébként bármilyen más névvel is illethetünk.

Isten az a minden és a semmi is egyszerre, olyan mint matematikában az X1,2 képlet. Isten az üresség, a semmi megtestesítője, de talán alkalmasabb szó rá a vákum. Alaktalan, anyagtalan, és személytelen, mégis belőle ered az összes többi szféra. A minden mögött rejlő eredő az a semmi, mégis ez ad értelmet mindennek, és ebből ered minden...

Zavaros ugye?

Gondoltam...

 

Úgy gondolom,hogy ebből az eredőből (istenből) születik a lélek. A lélek az ami által érzelmeket érzünk, és a lelkünkből születnek a gondolataink is. A gondolatokból pedig az anyagi manifesztáció születik, amivel sok spirituális könyv dobálózik örömmel. Tudom tudom, ezodumának hangzik, de olvass tovább, mert érdekes lesz!

Az emberi ego az anyagi síkba van zárva, és csak ezt a síkor érzékeli igazán. Az emberi öntudat abban "hisz" amit megesz, amit megiszik, amivel közösül, és racionális érvei vannak mindenre. Az emberi ego birtokolni akar, és az anyagi, tehát a legutolsó síkban akar örök életet szerezni ez által a többi szférát megkerülni. Ez sajnos sosem történhet meg, mert az emberi ego alapvetően kárhozatra van ítélve, és nem azért, mert a biblia szerint: "eredendően bűnös az ember", hanem mert az ego egy olyan területen akar versenyezni, ahol eltörpül.

Tökéletes példa erre a rák... A rák máshogy akar működni mint a többi sejt, egyre nagyobb lesz, majd elpusztul a test, és vele együtt a rák is, mivel a nagyobb szférából, a testből, ebben az analógiában a mindenségből ered.

A szférák között nyilvánvalóan van kapcsolat, de "istent" nem úgy kell elképzelni mint egy őszülő öreg bácsit, aki szakállas, és felülről bámulja a Földet, hogy "kit érdemes pokolra küldeni".


Minél inkább senki vagy, annál inkább "isten" vagy!


Minél inkább képes vagy az egódat a nullához pozicionálni, annál inkább képes leszel meríteni a magasabb szférákból. Az érdekessége az az egésznek, hogy ha görcsösen akarsz valamit, nem fogod elérni, mivel akkor az egód akarja, nem pedig a lelked és a felette feszülő szféra. Ezt mondja a Buddhizmus is, csak a legtöbben nem értelmezik ezeket az ősi könyveket megfelelően. A bibliában is szerepel az atya a fiú és a szentlélek analógia, ami megegyezik a test, lélek, és szellemmel.

Nem a tested vagy, csak megtestesült a semmi körül egy anyagi massza, ami öntudatra ébredt, és azt hiszi saját magáról, hogy "Ez te vagy". Nem a gondolatod vagy! A gondolatodról nem tudod előre megmondani, hogy mi lesz, hanem csak spontán megszületik. Antennaként funkcionálsz, és a szuperintelligencia hozza létre a gondolataidat, ami persze fizikailag is megtestesül a szellemi szférán kívül. Sokan a lelkükkel azonosítják magukat, de ez szintén biokémiai folyamatok és gondolatok összessége, arról nem is beszélve, hogy az ember lelke is folyamatosan változik.

 
Egy idézettel élve: „Az életben egyetlen dolog állandó, a változás".

Minden ami ez felett áll, az: "Isten".

Tudom nagyon zavaros amit állítok, de hiszek ebben, ennél bővebben pedig most nincs időm kifejteni. Ha pontosabban érdekel a véleményem, vagy jobban belemerülnél abba, hogy szerintem mik ezek a szférák pontosan, és mi is az élet értelme, egyáltalán honnan eredt ez a gondolatom, akkor kövesd a facebook oldalamat, ami jobb oldalon fent található, és írj ott egy üzenetet! :)

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/