Mielőtt bulizni indulunk fiatalként elengedhetetlen, hogy fontos dolgokra odafigyeljünk a Lafiesta bor megvásárlásán kívül, amelyeket most sorra fogunk venni!

Lássuk:

 1. Olcsón be kell rúgni, mert a buliba drága a pia

 

Elengedhetetlen kellékekre van most szükségünk! Kell pár barát, akivel megbeszéljük, hogy merre felé fogunk inni, amire például tökéletes helyszín a Deák Tér füves területe ha jó az idő, ahol törökülésben előkészíthetjük a Lafiesta, esetleg a Koccintós borunkat, akik kicsit igényesebbek, azok vesznek pár sört is. Megpróbálunk minél többet beverni ebből az isteni nedűből, és igyekszünk kicsikarni ingyen piát a barátainkból, ha nekünk már kevés van!


-Adsz egy kortyot? Csak kíváncsi vagyok az ízére!


Miután ez a magas szintű ivászat véget ért, el lehet indulni a buliba, ahol olyan állapotban próbálunk a biztonsági őrök elé kerülni, hogy még beengedjenek minket, de bent már ne kelljen alkoholt venni, mivel az drága értem?
Ez az bejutottunk!

2. Hallgatni kell a mainstream zenét, és le fel járkálni a helyen a termek között

Ki ne tapasztalta volna azt az üdítő szórakozási élményt, mikor megy a tömegzene, aminek legalább 100 milliós megtekintése van, mi pedig teremből terembe járkálunk, hátha jó a zene valahol? Ezt persze megfűszerezzük azzal, hogy nézzük a csajokat, és a félénkebb srácok mondogatják egymásnak, hogy:

"oda kéne menni valami csajhoz nem?"

Akinek szerencséje van, vagy kicsit ért a nőkhöz, az talán kavar valakivel az este. Persze olyan is van aki csak bambán áll egész éjszaka, vagy nem mer odamenni senkihez még részegen sem. A legtöbb lány totálisan el van szállva magától az ilyen helyeken, és úgy táncolnak, mint aki két vodkáért... Igen... Srácok meg persze legalább tizenöten mennek oda egy éjszaka alatt egy lányhoz alkohol bűzben. Telik az idő az este folyamán, és vagy összejött egy csaj, vagy nem. Ha össze jött, te vagy a király, ha nem akkor szidjátok az életet, hogy miért nem megy a csajozás. Irány haza!

3. Mi más hiányozna, mint a pizzaszelet és a Gyros buli végén?

Vége a bulinak, és metró felé battyogtok, hogy mindenki haza menjen, de jön a kihagyhatatlan cselekvés! Enni kell! Mindenki éhes, és meglátja a jó kis pizzaszeletet 199 forintért, persze, hogy bevágom belőle párat. Másik lehetőség a török Gyros, de ha kicsit több pénzt költöttünk az este, mint amit szerettünk volna, és mindig így van, akkor lehet inkább a pizzaszelet lesz a favorit! Mindenki ultra fáradt, és megyünk haza, végül ledobjuk a ruháinkat ott ahol csak lehet, és alszunk. Ennyi volt, megvolt a buli!

4. Mit gondolok erről az egész bulizásról, és bulikultúráról?

Az a véleményem, hogy kulturálatlan, és alacsony színvonalú. Olcsó minősíthetetlen bort iszunk azért, hogy lerészegedjünk, mert alkohol nélkül nem vagyunk képesek bulizni, majd ezt követően vonaglunk a tömegben, és próbálunk könnyen kapható nőket felszedni, ahol persze a legtöbb picsa elutasít, mert annyira beképzelt, hogy a szexy külseje miatt azt hiszi övé a világ. Megy a mainstream zene, ami szintén általában semmit mondó, és médiamarketingesek által legyártott szenny. Pénzt költünk erre, és károsítjuk is magunkat!

5. Szóval akkor ne járjunk bulizni, mert semmi értelme?

Úgy gondolom, hogy a bulizásnak vannak pozitívumai is, ezért azt mondom jó ha eljártok bulizni, csak át kell gondolni miből iszunk, mennyit iszunk, és miért iszunk! Bulizás során rengeteg lehetőségünk van új embereket megismerni, és kikapcsolódni! Nők és Férfiak szempontjából jó lehetőég van a szárnypróbálgatásra, önbizalom, és tapasztalatszerzésre! Sokszor vissza fognak utasítani minket, vagy lesznek élményeink, ezért érdemes eljárni. Hozzá kell, hogy tegyem ez még így is nagyon alacsony színvonalú szórakozás, ezért fontos lenne, hogy kialakuljon az igény a minőségi zenére, és az sem hátrány, ha nem iszunk meg akármit.

A zenehallgatás minden ember számára fontos szórakozási forma, és kevesen vagyunk, akik ne hallgatnánk naponta pár slágert! A zeneipar ontja magából napi szinten az újabbnál újabb slágereket, és megteremti az igényt arra, hogy ne is legyünk igényesek! Azt vettem észre, hogy a társadalom döntő többsége, ha meghall egy zeneszámot, és annak jó a dallama, akkor zeneszövegtől függetlenül fogyasztja azt.

Ez azt jelenti, hogy az emberek mindent megesznek amit eléjük raknak! Tele van a média butábbnál butább szövegű slágerekkel, amit egy jó hangú énekes ad elő egy jó zenei alapra, és pont ezért káros igazán! Biztosan sokan felteszitek azt a kérdést, hogy miért probléma, ha az emberek jól szórakoznak egy zene hallgatása közben, aki cinikusabb, az még azt a kérdést is nekem szegezi, hogy miért akarom más örömét tönkre tenni?

Úgy gondolom, hogy egy zene főként két komponensből áll, az egyik eleme a zenei oldal, a másik pedig a szövegi oldal, és amennyiben egy zene rendelkezik szöveggel is, akkor ez a szöveg esszenciális része a műnek, tehát figyelembe kell vennem a tartalmát! A zene egy olyan mű, amelyben két elem van, ami együttesen alkot és mond el valamit, tehát a dallam hiába fülbemászó, ha a szövege semmit mondó, patetikus, vagy káros.

Én nem szeretném, hogy az átlag ember, aki nem képes kritikusan állni a zenéhez, és nem képes önmagától igényes zenét hallgatni, az hülyének legyen nézve, és akármit megegyen amit elé raknak! Ezért képes vagyok a fogyasztókkal harcolni a fogyasztókért! Fontos, hogy kialakuljon az emberekben a kritikus gondolkodásmód, amely lehetőséget teremt arra, hogy szöveget értelmezzünk miközben zenét fogyasztunk,és akkor talán átad valami olyat a zeneszöveg amely hozzá tesz értéket is a világhoz, szemben a popszutyokkal, amit általában tapasztalhatunk, ennek ellenére mégis dúdoljátok...

Küzdök az igénytelen előadók, bugyuta popslágergyárosok, kultúrsznob, de semmitmondó, hiteltelen, hazug előadók ellen, akik összehánynak valamit, és képtelenek érdembeli szöveget írni a zenéjükhöz! Értetek teszem, mivel fontos, hogy ne mérgezzük tovább a kultúrát, mivel a buta szöveg megfertőzi az elméteket, majd a lelketeket! Tudom drasztikusan hangzik, de a buta szövegű zenék szépen lassan képesek megnyomorítani egy komplett generációt, majd a jövőnket, ezért elemezz, és hallgass minőségi előadókat, akik vagy nem írnak szöveget a művükhöz, vagy ha írnak, akkor már igényesen teszik azt!

Már évek óta gondolkodom azon a kérdésen, hogy vajon mi is pontosan az amit léleknek nevezünk, és mi számít élőnek, vagy halottnak? A válaszokat két helyen szoktuk keresni, az egyik a tudományos, a másik pedig a spirituális oldal, és a gondolkodó ember legtöbbször ezek között őrlődik. Minden apró részecskékből áll, amely valaki szerint tudatos tervezés által, más szerint pedig a véletlen által is képes komplexebb rendszerekké összeállni.

Ha kellően komplex lesz valami, és képes energiát leadni és felvenni, ezen kívül pedig önreprodukcióra is képes, akkor azt élőnek szoktuk nevezni. Ha a tudományos oldalt vizsgáljuk, akkor ezek a komplex élőlények, mint amilyen mondjuk az emlős, képes létrejönni az által, hogy a kisebb részecskék sejtekké állnak össze biokémiai folyamatok útján, majd egyre komplexebb formát öltve kiteljesednek esetleg egy gondolkodó lénnyé.

A lélek szerepét nem találjuk a képletben sehol, sem bármiféle spirituális energiát, mert egyszerűen a nagy számok törvénye miatt nincs rá szükség. Az empátia, a szerelem, a bosszú mind biokémiai folyamatok eredménye a testünkben, amelyet az agyunk üzemel, ami szintén csak elektromos kisülések által működik. Tehát ezeknek az érzelmeknek a megélése teljes mértékben tudományosan leírható, és érthető, de akkor mi a lélek?

Nem értem azt, hogy ebben a képletben a léleknek, ha létezik egyáltalán, akkor mi a pontos szerepe, mivel tudományosan hibátlan a képlet. Mindenre megvan a kézzel fogható magyarázat, mégis auráról, lélekről, túlvilágról akarunk beszélni, olyan dolgokról, amire nincs bizonyíték. Erre szoktam azt az érvelést kapni, hogy nem lehetséges olyan dolgot megmagyarázni, ami nem evilági, mivel az olyan lenne, mint ha egy vaknak akarnánk megmondani, hogy milyen a látás.

Ezzel viszont nem kerültünk beljebb a válaszhoz, hogy mivel másabb egy előttem álló macska, ha van lelke, és biokémiai folyamatok által érzi a szeretetet, mint az a macska, akinek nincs lelke, de szintén érzi a szeretetet? Gondolkodom, és gondolkodom... Nem találom a lélek szerepét, és válaszokat sem kapok.

Spirituális szempontból az a helyzet, hogy ahány ember annyi féle képen gondolkodnak erről, mivel ezek szubjektív percepciók által létrejött vélemények. Tehát az ember él, gondolkodik, tapasztal, majd levonja a következtetéseit. Úgy érzi az az ember aki "nyitott", hogy a világ sokkal több, mint amit látunk belőle. Micsoda az élet amit érzékelünk? Elmondom: "illúzió". Van az embernek pár primitív érzékszerve, amellyel a világ információjának töredékét fogadja be. Ha csak becsukjuk a szemünket, figyeld meg a világ érzékelése mennyivel másabb lett! Egy teljesen más illúzió! Mi lenne, ha rengeteg plusz érzékszervünk lenne?

Talán a világ annyi információt hordoz, amelyet érzékelni, és felfogni sem vagyunk képesek. A spiritualisták szerint általános gondolat, hogy Isten a minden összessége, és ez a világ amit érzékelünk fizikailag, csak halovány kivetülése a valóságnak. Aggyal, kémiával, és fizikával akarunk mindent megérteni, de lehet már eleve rossz az irány. Sokszor hallani, hogy a nagy számok törvénye miatt létrejöhetnek sejtek, komplex rendszerek, mint amit korábban már említettem, de mégis szürreálisan hangzik elképzelni, hogy a véletlen azt okozza, amit láthatunk egy modern városban az építészeti csodáinkkal, és vívmányainkkal.

Sokszor tapasztaltam személy szerint is, hogy ha lelkileg teljesen rendben vagyok, és fejben is jól érzem magam, akkor nem az összeszedettségem, vagy a kialudtságom miatt vagyok sikeres, hanem úgy érzem mintha a véletlen számgenerátor folyamatosan azt dobálná, ami nekem kedvező, és amire gondoltam nem rég. Volt, hogy teljesen jó volt a kedvem, és olyan dologra gondoltam, amire sosem szoktam, és egyszerűen még aznap találkoztam ezzel az eseménnyel.

Azt tapasztaltam, hogy amik a fejemben központi és erős gondolatok, vagy tapasztalom, hogy beférkőzött egy kicsi gondolat a fejembe, és tudom utólag azt is, hogy ez egy feldolgozatlan "kisülés", akkor azt "bevonzom" általában. Hozhatnék példákat százával. Olyan véletlen egybeesések is történtek, amelyek szinte "lehetetlenek". Minél többet tudok a világról egyre inkább úgy gondolom, hogy nem csak a fizikai tér létezik, hanem ennél sokkal több van körülöttünk. Talán a fizikai valóság, és a spiritualizmus/lélek egymás eredője. Nem az egyik vagy a másik létezik, hanem egymás analógiái. Egy olyan könyv, amit több nyelven írtak le, de minden nyelven értelmezhető. Úgy gondolom talán a világra több magyarázat is van, és lehet, hogy a logikával ellentétben mindkét válasz annak ellenére, hogy ellentétes, helyes, és valóságos, de az ember mint a komplexitás földi csúcsa nem képes ezt felfogni.

Tegyük fel, hogy most tudományos szempontból vizsgáljuk az életet! Na de mi is az az élet, pontosabban mire mondjuk azt, hogy él? Ez eléggé relatív kérdés, mert meg kell húznunk egy határt. Egy csavart egyértelműen nem tekintünk élőnek, viszont egy kutyát igen. Talán a kulcs a komplexitásban rejlik, mivel ez alapján határozzuk meg, hogy mi él, és mi nem. A csavart nem tekintjük élőnek, mivel nem láttunk még fémet, amely élőnek definiált módon viselkedik. Sosem beszél fém alapú dolog, soha nem lélegzik, nem érez fájdalmat.

Legalábbis egyelőre! Nekem határozott véleményem, hogy egy kellően komplexen felépített robot amely jelenleg még nem létezik, élőnek mondható! Ha építünk egy önfejlesztő robotot, amelynek van tudata, központja, amely megfelel az emberi "agynak", és figyelni is képes a körülötte lévő világra mondjuk egy beépített kamera segítségével akkor olyan fejlett lehet a gondolkodása, amely még a miénket is meghaladhatja. Azt is könnyen bele lehetne programozni, hogy ha lát egy embert aki szomorú, amelyet több terrányi figyelő algoritmussal érzékelni tudna, akkor ő sírással reagáljon, vagy azzal, hogy szomorúnak érezi magát, amelyet megfelelő módon el lehet érni kémiailag.

Fontos megjegyezni, hogy nem elég a programot megírni, amivel a robotnak csak tudata van, de érzelmei nincsenek, tehát szükség van "szervekre", vagy olyan tartályokra, amelyek adott keverésben valóban elöntik a "testét", ezért fizikailag is megvalósul a lelki fájdalma, vagy boldogsága, nem csak tudatosan. A robot csak és kizárólag a profi önfejlesztő programmal nem lenne más csak egy szociopata lény.

Tehát egy nem élő dologból képesek lehetünk "élőt" alkotni, amely jelen esetben fémből készülhetne el. Ebből következően a fém annyira élő, mint az ember egy sejtje. Relatívan minden élő, mert adott módon talán minden képes a fejődésre, ha komplexebb módon áll össze. Minden egyes kis atom rezeg, mozog, reakcióba lép, néha még talán el is tűnik, majd ebből összeáll valami, vagy valaki, aki jelen esetben most én vagyok, és elmélkedik, és ír egy cikket, de valójában semmit sem tudhatunk biztosan...

Iskolakezdés esetén már megszokhattuk, hogy a hagyománynak megfelelően kötelező részt venni minden diák számára a konzervatív dress code szabályzatnak megfelelő ruházatban, és a rendszerint iszonyat meleg időben, ahol páran ki is dőlnek általában.

Mindenki zavarónak érzi az ünneplői viseletet, a fiúk pedig főleg! A lányok öltözködése esetén több a variáció lehetőség, viszont férfi ruházatnál szinte egyetlen egy sablonruha van, a fehér ing és a fekete nadrág, esetleg egy zakó. Végighallgatjuk a Himnuszt, amit valljuk be, szinte csak illemből teszünk, és mindenki már a mű kezdetekor a végét várja!

Ezt követően általában megszokott, hogy az igazgató mond valami totálisan unalmas és érdektelen beszédet az iskola támogatóiról, és arról, hogy minden jót kíván a diákoknak, de ez érdekel bárkit is? Olyan szöveget szoktak papírra vetni, majd felolvasni, amiben szinte semmi azonosulási pontot nem találunk. Sablon monológok, sablonos előadásmóddal, és ritkán, de néha egy-egy fontos információval.

A problémám az ünnepi beszéddel, hogy semmi valódi érzelmet és valódi gondolatot nem látok mögötte legtöbb alkalommal. Általános és középiskola terén pedig még a diákok művies, hangsúlytalan, vagy erőltetett hangsúlyozással teletűzdelt versolvasásaikat is el kell viselnünk, ahol a családtagokon, és szülőkön kívül mindenki türelmetlenül kínlódik az "előadás" hallgatása közben.

Ez az esemény egy kötelező nyavalya, ami csak az időnket pazarolja, legalábbis ebben a formában kivitelezve. Az a véleményem, hogy a tanévnyitónak az lenne az elsődleges szerepe, hogy a diákoknak információt, és inspirációt szolgáltasson az eseménnyel, de kontraproduktív az eredmény a korábban felsorolt elemek miatt! Ezen persze nem is lepődünk meg, hiszen már jól megtanulhattuk a száz évnyi közoktatás lemaradás miatt, amelyen a társadalom változtatni sem akar!

A mai napon reklámoztam az egyik csoportban egy blogbejegyzésemet, és könyvbe illő mintapéldát kaptam arról, hogy milyen az amikor valakinek nincs vitakultúrája, és milyen eszközöket használ a legyőzésünkre érvek helyett. A személyiségjogok megsértésének elkerülése érdekében kitakartam az arcát. Íme:

Láthattuk épp, ahogy a hölgynek kifogása van azzal kapcsolatban, hogy megosztok egy oldalt, ami nem az enyém szerinte, hanem másé, amit én csak felületnek használok. Részben igaza is lenne, de ha rámegyek a blog.hu-n a követők felületre akkor a következő üzenet vár: " A blogod követőinek száma 8".

Ez bizonyítja, hogy ezek szerint még a blog.hu is az én oldalamnak tekinti, szóval eddig a hirdetésemet nem kifogásolhatja a "vitapartner". Tény, hogy az elején kicsit én is cinikus voltam, de olykor én is hibázom. Most viszont lássuk a folytatást, hiszen még igazán ízletes falatok jönnek!

Ez volt az a pont amikor berobbant a pokol, és megtudhattuk, hogy a nő a cikkemet el sem olvasta, hiszen az tuti baromság, már a címe miatt is, ennek ellenére kifejtette, hogy miért rossz a cikkem. Logikus... Ezt pedig meg is fűszerezte "némi" személyeskedéssel, ahol az érveimre a tipikus "mit tettél le az asztalra" mentalitást láthatjuk, amivel szeretne elhitelteleníteni elenyésző sikerrel. Még azt is megkaptam végül, hogy nem is értem miről beszélek, ezt persze úgy írja le, hogy közben a cikket elmondása szerint még el sem olvasta. Viszont most ugorjunk tovább!



Válaszoltam arra, hogy miért tartom magam hitelesnek, és mi a hitelesség fogalma véleményem szerint, és mivel láthatóan eléggé kultúrsznob, ezért megosztottam neki azt a cikkemet, amely arról szól, hogy ki is az értelmiségi a szememben. Arra is reagáltam, miszerint nincs egy lájkom sem, ezért bizonyíték gyanánt be is linkeltem számára egy képet, ahol bekereteztem neki, hol találja meg a lájkok számát, igaz ez nem tudom fontos tényező, egy cikk hitelességével kapcsolatban. A végén még egy icipici kis személyeskedés a változatosság kedvéért. Viszont ideje tovább lépni, és olvasni a fejleményeket!

Megjelent egy intelligensnek tűnő Úr, és kifejtette rövid véleményét, majd én is kifejtettem a nőnek, miért is tartom őt alkalmatlannak a vitára. Erre a reakció egy újabb "mit tettél le az asztalra" mentalitású kérkedés egy kis suhancnak leminősítéssel meghintett személyeskedéssel. Kifejtettem neki, miért lett ez a címe a cikkemnek intelligensen, majd az arcomba kaptam, hogy én személyeskedem. Na nézzük az utolsó képet, nyugalom, nem csak ti fáradtatok el, én is...

Az elején kultúrmarxistának neveztem, szóval elismerem részemről is volt egy kis személyeskedés, majd kisebb szélmalom harcot vívtam még, és eljött az a pont, amikor feladtam. Nem voltam hajlandó tovább energiát pazarolni erre a nőre, főleg, hogy végül már le is lettem hülyézve, ja és persze ezt úgy, hogy a cikket még elméletileg mindig nem olvasta el. Úgy gondolom azért fontos a vitakultúrát gyakorolni, hogy elkerüljétek a nő sorsát, és ne készüljön belőletek is egy vicces cikk, ahol ha feltüntetném az arcát közröhej tárgya lenne!