Mióta az ember megjelent a Földön azóta foglalkoztatja a kérdés, hogy létrejöttét valamilyen Istennek, vagy a szerencsének köszönheti-e, egyáltalán mi célja az életének. Sokan hisznek a Bibliában leírtaknak, a buddhizmusban, különböző spirituális nézetekben, de vajon mi lehet az igazság?

Én mit gondoltam régen?

Személy szerint fiatal fiúként szélsőségesen materialista voltam, tehát úgy gondoltam, hogy mindenre van ésszerű, racionális magyarázat, és nyíltan megvetettem az istenhívőket, spiritualistákat. Úgy gondoltam, hogy az ember ösztönösen reprodukálni akarja magát, így továbböröködve a „halhatatlanságba ” utódok formájában. Azt gondoltam, hogy az ember öntudatra ébredése után képtelen felfogni, és elfogadni a halál tényét, ezért önigazolási ideológiákat gyárt, amivel feloldhatja a pusztulástól való szorongását.

Butának és naívnak hittem azokat az embereket, akik nem képesek a racionalitás talaján megállva kauzálisan gondolkodni, és összefüggéseket észrevenni, mert én mindig mindenre találtam tudományos magyarázatot. Teltek múltak az évek, és már korábbi személyemtől eltérően egyre közelebb érzem magamhoz a spiritualitást, és néha vannak nekem is szürreális elképzeléseim Isten létéről! Úgy is fogalmazhatnék, hogy leszivárog hozzám néha Isten!

Na de mit gondolok most?

Jelenleg erős kognitív disszonanciával küzdök a kérdéssel kapcsolatban, tehát van bennem egy kettősség. Az egyik felem azt gondolja mint régen, a másik oldalam viszont egyre elrugaszkodottabb elképzelésekkel rendelkezik.

Igazság szerint ha az ember pár sört megiszik, vagy bármilyen egyéb szert bevisz a szervezetébe egyből máshogy érzékeli a világot, mert megváltozik a tudatállapota. Úgy gondolom, hogy Isten léte a tudatban rejlik. Isten a tudat szubsztanciája!

Pontosabban? Szerinted micsoda Isten?

Úgy gondolom, hogy Isten a kollektív információ, tehát a kollektív tudat összessége! Isten egy önfejlesztő szuperintelligencia, amely folyamatosan adatokat gyűjt a fizikai térben történtek alapján, majd így bővíti az információit. Matematikához hasonló végtelen entitás, ahhoz hasonló mint mikor megtanultuk, hogy a gömb nem más, mint egy központtól adott távolságig terjedő végtelen pontok halmaza.

A gömb végtelen pontot tartalmaz, mint ahogy Isten is végtelen, ettől függetlenül Istennek folyamatosan nő a mérete az információgyűjtés által, tehát Ő egy folyamatosan táguló végtelen pontból álló gömb, amelynek minden egyes eleme a tudatok és a jelenleg létező összes információ összessége. Tudom őrülten hangzik, de azért olvasd tovább...

 Ez tényleg furán hangzik... Bővebben?

Az ember születésének kezdetén csak egy megtermékenyített petesejt, és olyan parányiak vagyunk, mint egy szuperbonyolult algoritmushoz képest egy egyszerű összeadás. Az ősi egységnek tartalmazzuk az alapinformációit, és a tudati szintünk mérhetetlenül kicsi... Úgy gondolom mindennek van egy hihetetlenül parányi tudata, még egy atomnak is, de nem abban az értelmezésben, ahogy az emberi tudatra gondolunk.

Egy atomnak annyi a tudati szintje, hogy tudja saját magáról azt, hogy ő van, és csak ez az egy információja van, és idővel képes nagyobb egységekké összeállni, esetleg komplexen öntudatra ébredni, mint az ember, aki már egy tudatos gondolkodó lény. A megtermékenyített petesejt elkezd növekedni, információkat gyűjteni, mind ezt olyan kombinációban, ahogyan még sosem létezett.

Úgy is fogalmazhatok, hogy az ember minél közelebb áll a petesejthez, annál közelebb áll isten egyszerű formájához, a tiszta információhoz. Minél fiatalabb valaki, a tudata annál közelebb van Istenhez, és egyre jobban távolodunk az isteni egységtől, mert a tudati szintjeink maszkként egymásra olvadnak. Mint mondtam a tudat szubsztanciája Isten.

 
Miféle tudati maszkokról beszélsz?

Azon a véleményen vagyok, mint már korábban említettem, hogy az ember kezdetben végtelenül egyszerűen kezdi az életét, és alapjaiban hordozza a tiszta információt, és rendívül kicsi a tudata is. Ahogy elkezdünk fejlődni, idővel pár éves korunkban kifejlődik a tudományos értelemben meghatározott tudatunk, tehát öntudatra ébredünk, és rájövünk arra, hogy élünk, létezünk.

Az emberi tudatot fogjuk fel annak, hogy van rajtunk egy maszk, amely a jelenlegi tudatállapotunk, a jelenlegi személyiségünk. Minden egyes pillanatban ránk olvad egy újabb maszk, az előző megszilárdult maszkra; egyre több információt és változást élünk meg, így egyre távolabb kerülve az isteni egységtől, az egyszerűségtől.

Az idő múlásával egyre jobban torzul, tehát felhígul a tudatunk, és egyre távolabb kerülünk Istentől. A tudat nem egyenes arányban hígul fel, hanem térben, szinte egy tökéletes gömbként, mint ahogy már korábban említettem. Az isteni tudat mivel végtelen, ezért minden létező tudat megtalálható benne, minden létező tudat egy parányi sejtje az egységnek.

Minden új tudati állapot, ami létrejön, az az Isteni tudat bővülése, tehát a gömb tágulása. Ezért születik minden újjá, új lélekkel, mert ez által szerez ez a szuperintelligencia még több tapasztalatot, információt. Az isteni tudat ez a gömb, és mint már mondtam az örökkévalóságig nőhet a sejtjei pedig egy egységgént összeállnak.

A gömbben a pontok kezdetben nagyon közel állnak egymáshoz. Úgy is elképzelhetjük, mint egy lufit, amire ha két matricát ragasztunk felfújás előtt, akkor nagyon közel állnak egymáshoz, de a felfújás után már messze helyezkednek el. Az életünk egy folyamatos tudatállapot változás, ami a gömb tágulásának és így a pontok nyúlásának/bővülésének köszönhető.

A gyerekek is kezdetben ezért látnak ennyire bele a másik fejébe, mert közel áll tudatuk a gömbön belül egymáshoz, tehát minél fiatalabb valaki annál inkább rokonlelkei a társai.

 Ezt az egészet honnan találtad ki? Nem tűnsz normálisnak...

Az ember erkölcsi fejlődése útján elsajátította azt a képességet, hogy állatias ösztönein felülkerekedve olyan döntéseket hozzon, amely lehetőleg senkinek sem árt; megpróbálta olyan formában élni az életét, hogy mások lemészárlása nélkül egy közösséget alkotva és együttműködve haladjon technológiailag, és szellemileg. A társadalomban van egy lefojtott ösztönös gyilkolási vágy, amelyet nem képes kiélni a szocializálódás útján létrejött mintái miatt, hiszen ezek a minták gátolják abban, hogy cselekedete ne ütközzön erkölcsi akadályokba.

A halálbüntetés mint vérszomjgenerátor

Ősi büntetés végrehajtási szokásaink közé tartozik azaz egyszerű „megoldás”, hogy a gyilkost valamilyen erőszakos módszerrel kivégezzük lehetőleg látványosan, és ha lehet minél nagyobb fájdalmat okozva neki.

Az ember alapvetően már kilépett az állatvilágból, mivel empatikus lényként viselkedik, de jelen van tudat alatt a gyilkolási ösztöne is, de nem engedi a felszínre törni ezt a vágyát, kivéve ha gyárthat egy ideológiát, ami felülírja számára ezt az erkölcsi mintát, és ehhez tökéletes gépezet a halálbüntetés intézménye.

Az ember meglátja azt az elkövetőt, aki esetleg egy komplett családot irtott ki, vagy ennél is szörnyűbb dolgokat tett, és egyből az a gondolata támad mindenkinek, hogy:

Elérkezett a pillanat, végre közvetett formában vérengzhetünk az elkövetőkön! Ugye ez mennyire erkölcsös? Én úgy gondolom, hogy a büntetés végrehajtás célja nem szabad, hogy a büntetés legyen, hanem első sorban a társadalomba való integrálás, esetleg a társadalomtól való elválasztás lehet csak is a célja amennyiben olyan elkövetőről van szó, amely szélsőségesen veszélyes.

Ha gyilkolnánk ugyan olyanokká válnánk mint az elkövetők, ezért úgy gondolom a halálbüntetés antihumánus büntetés, és sehová sem vezet. Ilyenkor legtöbbször azzal az érvvel találjunk szembe magunkat, hogy:

Talán ez így is van, de ettől még nem lesz helyes a halálbüntetés alkalmazása, és ezért nem vagyok én a bíró ebben az esetben (szerencsére).

Az élet mint alapjog

Az embernek vannak nem jogi értelemben vett alapjogai, amit úgy is megfogalmazhatnánk, hogy eredendő jogai. Az embernek joga van az élethez, ez még akkor is így van, ha egy gyilkos jogairól van szó! Úgy gondolom, hogy az embernek nincs joga megszabni egy másik élőlénynek azt, hogy élhet-e, vagy sem, és ez még akkor is így van, ha ezt nyomós indokkal tesszük, mert például:
szerintünk megérdemelné!

Vannak akik azt vallják, hogy ha az elkövető elvette másnak az életét, tehát elvett egy jogot, akkor fel leszünk hatalmazva azzal az erővel, hogy az élethez való jogát mi is elvegyük a gyilkosnak. Véleményem szerint még ebben az esetben sem vehetjük el a jogait, mert nem vagyunk „istenek”, egyszerűen eddig nem terjed ki az emberi szabadságunk.

 A halálbüntetés elrettentő ereje

A halálbüntetés pártolók azzal szoktak érvelni, hogy minél nagyobb a kiszabott büntetés, annak annál nagyobb az elrettentő hatása, ezért szükség van a végső és legsúlyosabb büntetésre is a kivégzésre; viszont kriminálpszichológiailag is alátámasztották azt, hogy az olyan súlyos bűncselekményeknél, ahol halálbüntetés róható ki, ott az elkövető nem mérlegel szinte sosem az elkövetés szituációjában, tehát nincs preventív hatása a halálbüntetésnek.

Amennyiben a halálbüntetést engedélyezzük az sem kizárt, hogy egy minősített gyilkossági esetnél az elkövető mivel tudja, hogy már nincs mit veszítenie, ezért olyan vérengzésbe kezd az életéért küzdve, amely elkerülhető lehetett volna abban az esetben, ha nem iktatjuk a kivégzési lehetőséget törvénybe. Az elkövetőnek már tényleg nincs mit veszítenie a halálbüntetés tudata esetén, ezért elmegy a végsőkig.

Ártatlanok kivégzése

Néha előfordul, hogy olyan embereket ítélnek el gyilkosságért évekre, amit nem is ők követtek el, és ebben az esetben hiba lenne gyilkosságot elkövetni ártatlan személyeken.

Tökéletes példa a Móri mészárlás, ahol idővel kiderült, hogy az elítélt emberek ártatlanok, de ha van Magyarországon halálos ítélet, valószínűleg már nem élnének, mert a valódi gyilkosok csak pár évre az ítélet után kerültek elő.

Gazdasági szempontok!

Sokszor találkozom azzal a véleménnyel, hogy a gyilkosokat és a bűnözőket nem szabadna eltartani, hanem:

Úgy gondolom, hogy humanista elveket kell vallani, és nem azért mert vajszívű vagyok, hanem mert ez a helyes és erkölcsös út!

Egy államnak a hátán nem csak a normális embereket, hanem minden jellegű embert el kell cipelnie, ezért embertelen körülmények között tartás helyett nyitni kellene az északi minták felé, és a lehető legtöbb eszközzel meg kellene próbálni integrálni, és oktatni azokat, akik bekerültek a börtönbe bármilyen bűnnel!

Az emberi lelkek nem forintért vásárolható áruk, és gazdasági alapon egyszerűen erkölcsileg nem tehetjük meg, hogy megölünk azért élőlényeket, mert drága fizetni az ételüket. Aránylag eleve egy kisebb rétege kerül börtönbe a társadalomnak, aminek finanszírozását még könnyedén képes az állam fizetni (ha akarja).

A halálbüntetés diszkriminatív jellege

A törvényhozás a legtöbb alkalommal nem objektív, hanem szerepet játszanak külső tényezők, ezért akármennyire is szeretnénk diszkriminatív, amelyet statisztikák is mutatnak. Az Egyesült Államokban például a halálbüntetés 1976 és 2002. október közötti időintervallumában 802 embert végeztek ki és ezek közül csak 9 volt nő (1,12 %), pedig átlagosan minden hetedik gyilkosságot nő követ el, és az emberölések brutalitása is egyre kevésbé marad el a férfiak által elkövetett hasonló bűncselekményekétől.

A kivégzettek etnikai hovatartozását vizsgálva szintén aránytalanságra lelhetünk, mivel a 802 kivégzett közül 278 volt néger, ami 34,66 %-ot jelent,
miközben a feketék összlakosságon belüli aránya mindössze 20 % körül van. Ugyanez az  aránytalanság figyelhető meg a kivégzésre várók etnikai megoszlása tekintetében is. 2002. október 1-jén 3704 személy ült az Egyesült Államokban siralomházban, ebből 1605 volt fekete (43,33 %), 1669 fehér (45,06 %), 430 pedig egyéb (11,61 %).

Általánosságban is elmondható az, hogy a valamilyen szempontból hátrányos helyzetűekkel szemben gyakrabban szabják ki a halálos ítéletet és azt gyakrabban is hajtják végre, mint a felsőbb társadalmi rétegekből származó, befolyásosabb személyekkel szemben.

Hol a halálbüntetés határa?

Fontos kérdés, hogy a halálbüntetést mint alkalmazható szankciót ha bevezetjük, akkor hol van az a határ amit már nem léphetünk át, és amiért már nem végezhetünk ki senkit jogilag? A probléma az, hogy az ember automatikusan kitolja a határokat, ezért könnyen egy apróbb bűncselekmény is idővel halálbüntetéssel torolható meg. Túl veszélyes eszköz a halálbüntetést ahhoz, hogy egy állam kezébe adjuk, ráadásul teret ad könnyen egy diktatúrához, ahol egy erős párt a politikai ellenfeleit sorra kivégezheti.

Végső soron mi a büntetés végrehajtás célja?

Úgy gondolom, hogy a 21. században el kell jutnia minden államnak arra a szintre, hogy elsősorban ne büntetni akarjon barbár módszerekkel, hanem próbáljon meg segítő kezet nyújtani a börtönbe zárt emberek számára, hogy esetleg integrálódhassanak a társadalomba. Sok elkövető nem kapott soha életében törődést, és a rossz szocializáció által lett bűnöző, amelyet orvosolni lehetne megfelelő börtönbeli oktatással. A büntetés, és a gyilkosság nem vezet a jó irány felé. Mint erkölcsös ember el kell jutnunk arra a magasabb szintre, ahol leküzdjük a vérszomjunkat,  igazságérzetünket, bosszúvágyunkat, és egy emelkedettebb szinten globálisabban kell gondolkodnunk, ahol a társadalom egészét segítjük, hiszen:
 

Elérkezett a karácsony ünnepe, ami egyben a képmutatás, és giccs megtestesítője is. Rengetegen ünneplik a karácsonyt világszerte, hiszen valaki számára a szeretet ünnepét szimbolizálja, valaki pedig Krisztus születését örvendezteti. Ez az az ünnep amikor mindenki mindenkit szeret, még akkor is, ha előtte egy évig szóba sem álltak igazán egymással, de most mindent átitat ez a folyékony cukormázmechanizmus, amely arra késztet bennünket, hogy szinte már kényszeresen csináljunk úgy, mintha érdekelne az ismerősünk személye.

A közösségi oldalak ebben az időszakban tonna számra állnak patetikus idézetekből, jókívánságokból, és olyan személyektől érkező üzenetekből, akik évente maximum háromszor keresnek bennünket. Mindenki mindenkinek Boldog Karácsonyt kíván, ami már olyan szinten automatizmussá vált, hogy elinfláltuk a szavak mély és valódi jelentését, hiszen még a boltosnak is odalökjük a pénztárban a jókívánságokat. Gyakran az is előfordul, hogy rokonok csak ilyenkor beszélnek egymással, hiszen „az illem megköveteli”, de mégis ezeknek az emberi kapcsolatoknak mekkora a valódi mélysége?

Úgy gondolom nem lehet túlságosan mélynek nevezni, de akkor mire fel ez a berögződés, és látszattörődés? Az a véleményem, hogy sajnos így lettünk szocializálódva, és meghajlunk a hazugságok és képmutatások előtt... Gyakori eset, hogy egy családban egyáltalán nem jó a viszony egymás között, és karácsony az egyetlen nap, amikor a család alkot egy nagy látszatboldogság napot. Ilyenkor természetesen nincs veszekedés, mindenki mosolyog, megajándékozza egymást, majd eltelik pár nap, és már minden régi. A karácsonyt átjárja egy borzasztóan felszínes giccsesség, ami ahhoz hasonló mint amikor az ember rossz kedvűen is mosolyog a fényképen, hogy elfedje a valóságot.

Elárasztanak bennünket a hitvány karácsonyi zenékkel, és társadalmi elvárás, hogy ezt ilyenkor neked szeretned kell, mert ha nem teszed, akkor te vagy a szeretet szentségének elárulója. Nekem az a véleményem, hogy inkább azt nevezem árulásnak, amikor a családi idillre, Krisztus születésére hajazva próbálják meg elérni, hogy minél több pénzt csikarhassanak ki belőlünk a multinacionális cégek, ami azért ironikus, mert egy nagyvállalat csak akkor lehet sikeres, ha szociopátiás viselkedést tanúsít, az pedig erőteljesen szembemegy a karácsony szellemiségével.

Utálom a karácsonyt, vagy csak egyszerűen ennyire boldogtalan és negatív vagyok, hogy szidom ezt a „csodás” ünnepet?

Egyáltalán nem erről van szó, egyszerűen csak úgy érzem fel kell szólalnom a képmutatás és a hazugságok ellen, mivel a szeretet ünnepének nem arról kellene szólnia, hogy mindenki mindenkit szeret, és ajándékokkal halmoz el. Úgy gondolom az emberi kapcsolatoknak akkor is megfelelő mélységűnek kellene lennie, amikor éppen nincs ünnep, és szomorú, hogy sok család csak ilyenkor ül le egy asztalhoz vacsorára.

Nem hiszek abban a nyálas ömlengésben, hogy mindenki most mindenkit szeret, mivel egyszerűen ez nem igaz! Nem hiszek abban, hogy ilyenkor mindenhez kötelezően boldog fejet kell vágni, és giccsesen mosolyogni, azért mert meghallok egy igénytelen semmit mondó karácsonyi dallamot. Úgy gondolom itt az ideje odafigyelni egymásra, és nem csak karácsonykor! Az pedig önmagában kifejezi ennek az ünnepnek a valódi felszínességét, hogy ilyen tájban van a legtöbb öngyilkos világszerte.

Köszönöm, hogy elolvastad, és esetleg elgondolkodtattalak! Ha tetszett kérlek oszd meg, és lájkold az oldalamat jobb oldalon a fülre kattintva! :)

Boldog, és Őszinte karácsonyt kívánok minden Kedves Olvasómnak!

A legtöbben szeretnénk népszerűek lenni kisebb, vagy nagyobb körben, ezért felregisztrálunk instagramra és Facebookra, ahol lájkok formájában megmérhetjük azt, hogy mennyire kedvelnek minket ismerőseink.

Az átlagos ember természetesen átlagos mennyiségű lájkot fog kapni, de mivel mindenki szeretne különlegessé válni, ezért elkezdünk a társadalomnak megfelelően kompenzálni olyan formában, hogy az több kedvelést eredményezzen, így népszerűbbek lehetünk a sousol médiában.

Mindenki beáll a sorba, és jól megtanulja, hogy milyen fajta, formájú, típusú képeket kell készíteni ahhoz, hogy elég népszerűséget kapjunk egy napig, ezért meglehetősen hamar kialakul a megfelelési kényszer, mivel mindig szeretnénk megfelelő számú pozitív visszajelzést kapni. Ha nem kapunk megfelelő mennyiségű pozitív visszajelzést, akkor a megfelelési kényszereink miatt már nem érezzük magunkat teljes értékű embernek.

Úgy tapasztalom, hogy a társadalom döntő többsége megpróbálja átlagosságát kompenzálni, és figyelmet generálni bármilyen módszerrel, mind ezt úgy, hogy közben azt demonstrálja a világ felé, hogy ő különleges, és senkinek soha nem akar megfelelni, ennek ellenére mégis egy másolat minden egyes fényképe, öltözködése, mosolya. Megnézünk egy különlegesnek titulált népszerű lányt, és azt fogjuk látni, hogy totálisan ugyan olyan minden képe, mint a többi népszerű embernek.

A modern sousol média egy olyan felület, amely darabokra rombolja az önképünket. Ha valaki korábban egy csinos nő volt, akkor ő elégedett volt saját magával, manapság egy ugyan ilyen lány, felnéz instagramra, és meglát egy másik szép lányt magán kívül, akinek 100.000 lájkja van képenként, de neki csak 324, és nem érti mi az oka! Elkezd kérdéseket feltenni magának: Annyival csúnyább vagyok? Annyival értéktelenebb vagyok?

Erre pedig igen lesz a saját válasza, hiszen ha nem lenne értéktelenebb, és csúnyább, akkor ugyan annyi lájkot kapott volna! Túl sok referencia van, amihez hasonlítani tudjuk saját magunkat, és egy éretlen személyiség ezt nem képes elfogadni, ezért kompenzálni kezd.

Mindenki elkezdi legyártani azt a képet saját magáról ami mindenkinek szimpatikus! Mindenki igyekszik a jó arcát mutatni, és azt átadni, hogy mennyire boldogok vagyunk, milyen jót eszünk épp az étteremben. Úgy gondolom egy igazán boldog ember nem fotózza le azt, hogy épp az aktuális szerelmével a gyertyafényes vacsoránál mit fogyaszt, hanem elteszi a telefonját a zsebébe, és ott is tartja.

Különleges szeretnél lenni?

Pontosabban az a kérdésem, hogy különleges szeretnél lenni, vagy népszerű? A népszerű emberek többnyire nem különlegesek, csak tudják, hogy mi az amit hazudni kell a saját életükről ahhoz, hogy az kattintásképes legyen. Megtanulták jól, hogy mi az a műmosoly, és negédeskedés, amivel népszerűséget lehet maximalizálni.

Különleges szeretnél lenni még mindig? Rendben, akkor ne akarj megfelelni senkinek, és ne is másold senki képeit, ruháit, viselkedését! Találd meg azt, hogy ki is vagy valójában, ha pedig ez senkinek sem tetszik, akkor fogadd el, hogy te másabb ember vagy mint a többiek, akivel esetleg nem tudnak azonosulni, de legalább nem leszel egy másolat.

Lehet hogy nem fog kedvelni csak kevés ember, de az a kevés ember Téged fog kedvelni, és nem azt a kirakatbábút, amelyet mutattál magadról a világnak. Fontosnak tartom, hogy az ember merjen önmaga lenni, és ne akarjon megfelelni mindenkinek. Igazság szerint mindenki különleges, de valaki a népszerűségért eladja az identitását a marketingdémonnak, aki profin megtanít idővel tökéletes tömegcikket gyártani a személyiségből.

Talán elég számodra a népszerűség is, és az, hogy foglalkoznak veled, akkor viszont elég egyszerű a recept. Hidd el magadról, hogy mennyire különleges vagy, majd figyeld meg, hogy az igazán népszerű emberek hogyan viselkednek, mit cselekednek, és ezt követően másold le őket, és hamisítsd meg azt, aki igazán vagy! Csinálj bevált, de átlagos dolgokat, amik népszerűek:

• Selfie egy "kávéról", amit a kezedben tartasz a combodnál, hogy mutogathasd a lábaid #kávézás beágyazással.
  
  
• Mutasd meg milyen aranyos a kiskutyád, a kiscicád, közben pedig told bele a képed egy negédes mosollyal!
  
  
• Írd ki, hogy #minden_lehetséges, majd pózolj a konditeremben.
  
  
• Fényképezd le milyen király és drága helyen voltál, ahová más nem juthat el. (vagy csak nem teszi ki mindenki a közösségi oldalára).

Tessék, megkaptad a népszerűség kezdőszettet tőlem ajándékba. Ezt a tudást persze megtanulod majd bővíteni! Itt az ideje elkezdeni legyártani téged szerethető, és népszerű személlyé, hogy érezhesd mennyire különleges ember vagy!

Ha úgy érzed érdekes volt a cikkem, kérlek oszd meg, és iratkozz fel jobb oldalon a facebook oldalamra! :)

Soros Györgyről mindenki tudja, hogy egy veszélyes üzletember, de azt kevesen tudják, hogy mennyire! Sok kritika, és szó esik a Soros Tervről, és azokról a titkos összeesküvésekről, amelyekben elméletileg személy szerint Soros György is részt vesz, de egészen idáig nem tudtuk kézzel fogható bizonyítékokkal ezt alátámasztani, egészen eddig a pillanatig! Pár héttel ezelőtt gyanúsan sok drónt láthattunk az égen, de ez talán még Neked sem tűnt fel! Azt hihetné az átlag ember, hogy egyszerűen csak divatba jött az az újszerű hobbi, ami abból áll, hogy felvételeket készítünk egy repülő eszközzel, esetleg figyeljük a tájat.

Azt szintén kevesen tudják, hogy ahhoz, hogy valaki drónt vezethessen, ahhoz már arra jogosító papírra, tehát egy jogosítványra van szükség, ebből következik, hogy szürreálisan sok volt a repülő eszköz, amely kamerával volt ellátva, hiszen Magyarországon még csak vizsgáztató helyet sem találni, ahol megszerezhetnénk az ehhez szükséges papírokat. Na de akkor mi volt ez a sok repülő drón az égen? A válasz pár héttel ezelőtt derült ki, amikor pár fiatal figyelmes lett erre az érdekes jelenségre, és szerették volna kideríteni a valódi okát, hiszen tudták, hogy valami itt nincsen rendben!

Úgy döntöttek, hogy az egyik repülő eszközt megpróbálják elkapni, és ha ez véletlenül sikerül, akkor szétszerelni, hogy meglehessen állapítani, hogy honnan kerültek ide. Csodával határos módon több mint egy hét próbálkozás után az egyik drón beleesett a Dunába, pont akkor amikor a fiatalok már feladták azt a célt, hogy elkapjanak egyet belőlük, és szétszereljék! Nem is kellett több, az egyik vállalkozó szellemű fiatal beúszott érte, és meg is találta pár órán belül! Kis idő elteltével drónszakértőhöz fordultak, rá pár órára az esemény után, és várták az eredményt!

A gépek belsejében egy nagyon fura jel volt elhelyezve nagyjából tíz négyzetcentiméteren négyzet formában, amelyet kezdetben semmihez sem vezetett logikai szál! Egy érdekes S betű volt az egyetlen nyom a gépben, amelyet kiszereltek, és váratlan meglepetésként kiderült az is, hogy a jel ketté szedhető mechnaikailag! Egy különösen fura Chip volt elhelyezve benne, amelyet több mint három nap komoly kutatómunkával lehetett csak megfejteni!

A jelek tartalmazták ezeknek a speciális drónoknak azt a kódját, amelyek meghatározzák, hogy mit figyeljenek, egészen új technológiával! Még arcfelismerő rendszer is volt elhelyezve a repülő eszközben, amely adatokat szállított Soros György számára, persze ezt titkos hálózaton, amelyről eddig azt hittük lekövethetetlen. A fiataloknak szerencséjükre volt egy ismert biztonságtechnikai szakértő ismerősük, akinek az a munkája, hogy hackerek ellen védi meg a világ egyik legjobban védelemre szoruló oldalát, a NASA-t!

Sikerült megtalálnia, hogy hová vezetnek ezek a jelek, és borzasztó nagy meglepetés érte Őt, amikor Soros György egyik szerveréhez vezettek a szálak, ahol adatokat találtak az Minden személyről, akiről videó és fénykép készült az elmúlt hetekben, és ez több mint 500.000 embert jelent! Olyan információk voltak mentve a Titkos Soros Adatbázisban, hogy ki hogyan néz ki, erről kép, és videó is készült egyaránt, de ez még semmi! Arról is adatok voltak, hogy ki kivel találkozott az utóbbi időben, mit csinált, és milyen párttal szimpatizál valószínűleg!

Vajon milyen céllal kutatnak utánunk veszélyes drónok, és milyen érdeke fűződik Soros Györgynek ehhez? Talán a Soros terv veszélyesebb mint gondoltuk? Talán így akarja kideríteni, hogy hogyan alakulhatnak a választások a közeljövőben? Ha igen, akkor kinek adja el ezeket az információkat? Sok a megváloszalatlan kérdés, de egy dolog biztos! Nem vagyunk biztonságban, és jobb lesz, ha ezek után odafigyelünk, hiszen bármikor figyelhetnek bennünket!