Az eutanázia egy olyan témakör, amely már rég óta foglalkoztatja az embereket, és rengeteg vita alakult ki ezzel kapcsolatban, ezért rengeteg ember van, aki eutanázia párti, és rengeteg aki tiltakozik ellene. Amikor valakiről megállapítják, hogy gyógyíthatatlan beteg, és nem sok ideje van már hátra, akkor van lehetőség arra, hogy az illető halálát kihúzzák egy ideig, például olyan gyógyszerekkel vagy kezelésekkel, amelyek lassíthatják a halál folyamatát.
Ha valaki úgy dönt, hogy nem él ezzel a kezelési lehetőséggel, azt passzív eutanáziának hívjuk, ami jelenleg törvényben engedélyezett is bizonyos feltételek mellett. Tehát ha valaki halálos beteg, és mondjuk rákos, és nem kíván részt venni a kezelésében, akkor ezt megteheti. Aktív eutanáziáról akkor beszélünk, amikor valaki szintén halálos, gyógyíthatatlan beteg, ám az életét úgy szeretné befejezni, hogy esetleg egy halálos injekcióval a túlvilágra segítik, viszont ez törvényeink szerint nem legális.
Én úgy gondolom, hogy ha valaki például nyaktól lefelé béna, és képtelen véget vetni a saját szenvedésének, és a földi élet számára már csak pokol, akkor nem gyilkosság átsegíteni az illetőt a túlvilágra, mivel az ember ilyenkor csak egy segítő kezet nyújt számára, hogy végre szenvedéseit befejezhesse. A probléma sajnos az, hogy a Hippokratészi eskü, amelyet az orvosok számára le kell tenni, az élet védelmére esküdött fel. Véleményem szerint ez az elv hibás.
Ne félj tőle! :
Az orvosoknak a beteget és nem pedig az életet kellene szolgálniuk. Segítő kezet nyújtani ami átsegíti a kínok között szenvedő beteget a túlvilágra nem gyilkosság, hanem humánum. Természetesen az eutanázia kérdése ennél bonyolultabb, mert kérdés, hogy mi az a határ, ami megszabja azt, hogy valaki igényelhessen-e eutanáziát, vagy ne.
Például egy ember, aki olyan szinten sérült, hogy nincs meg a két keze két lába, és esetleg még néma is, és képtelen kifejezni hogy megszeretne halni, akkor nincs senkinek sem joga helyette dönteni. Vagy mély depressziós betegség, szorongás esetén is sok ember kérhetné ezt, vagy esetleg hirtelen felindulásból.
Szerintem ezeknek a speciálisabb eseteknek a vizsgálatára egy bizottságot kellene létrehozni, amely racionálisan eltudja dönteni, hogy milyen személyek élhetnek eutanáziával, én saját magam pedig úgy gondolom, hogy olyan személyek kérhessenek aktív eutanáziát, akik valamilyen tartós testi fogyatékossággal rendelkeznek, amit nem képes lelkileg feldolgozni, vagy normális életet élni, és az élet számára csak kínlódás, vagy olyan halálos beteg az illető amiről megállapították, hogy a tudomány jelen állása szerint gyógyíthatatlan. Végső soron úgy gondolom, hogy ideje a Hippokratesz-i elavult esküt átformálni, és bevezetni egy újat, amely a 21. évszázad humánus elveit vallja, és a beteget nem pedig az életet szolgálja.
