Történt velem egy dolog, és mivel nem tudom kinek mondjam el, ezért Karinthy-hoz hasonlóan hát elmondom mindenkinek… Mint észrevettétek egy ideje egyre inkább spirituális vonalon publikálok az oldalra, és ennek nem az az oka, hogy piackutatás alapján felmértem volna, hogy erre van igény, hanem egyszerűen mostanában ebben érzem azt, hogy olyan gondolataim születnek, amelyeket muszáj papírra vetnem.
Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy szinte úgy működöm mint egy antenna. Veszek valami olyasmi jelet, amire talán csak nagyon kevesen képesek, és akkor amikor végre fogom az adást, akkor a papírra, pontosabban a laptopomra vetem magamat, és mint a géppuska írni kezdek. Csak és kizárólag akkor írok, amikor rám tör egy gondolatáramlat, és muszáj publikálnom azt a gondolatot, még akkor is, ha csak páran olvassák.
Sosem görcsölök, mert amit leírok azt szinte nem is én írom, hanem valami egészen más dolog, persze prófétának nagyképű lenne hívni saját magamat, de a kilétem nem is fontos. Az a fontos, hogy amit írok, azt páran elolvassák, és megemésszék, majd a növényekhez hasonlóan ha hasznos volt a mag amit elhintettem, talál majd kinő valahol a lelkekben.
Na de miről is szeretnék beszélni❓ Korábban írtam egy magvasabb gondolatot a kvintesszencia jelképéről, amit szintén úgy írtam le, hogy előtte sosem olvastam semmit sem a jel eredetéről, mégis egy olyan analógiát, és ősi igazságot véltem felfedezni a jelben, hogy azt éreztem muszáj megosztanom valakivel. Bárkivel aki emberi lény, és reagálni tud a gondolatomra, bár nem jártam túl sok sikerrel, mert elmaradtak a reakciók.
Talán csak ahhoz jut el, és akkor amikor kell az amit papírra vetek. Teltek múltak a hetek, őrlődött bennem sok minden, és gyerekorom óta érdekelt a halhatatlanság mibenléte, mert úgy gondoltam, hogy csak akkor van értelme az életnek, ha sosem lesz vége. Egy ismerősöm akivel jóba voltam nekem ajándékozott egy könyvet lassan már egy éve, és a könyv azóta is ott porosodott a polcomon, annak ellenére, hogy azt állította, hogy ez az a könyv ami megváltoztatta az életét. Ez az ember nálam sokkal inkább hívő volt spirituális téren, de mivel én életem során eléggé ritkán olvastam, ezért valahogy sosem nyitottam ki ezt a könyvet, pedig mindig bennem motoszkált a kíváncsiság, hogy el kellene olvasnom, főleg ha már ajándékba kaptam, akkor illemből is. A könyv címét nem írom le, de az örök élet elixírjéről szól, és szóba kerültek a könyvben az alkémikusok is, akik mindig a bölcsek kövét keresték, mert állítólag higanyból aranyat lehet „varázsolni” ezzel a „kővel”.
Elkezdtem a bölcsek köve után kutatni, és végül rátaláltam egy jelre, ami minden alkémikust összekötött. Egy jelre, amit mindenhová odavéstek, amivel leakarták vezetni a világ működését is. Ez a jel nem volt más, mint a kvintesszencia jele, az a jel, amit korábban kielemeztem úgy, hogy csak leírtam a gondolataimat, mind ezt úgy, hogy semmiféle ismeretem nem volt előtte a jellel kapcsolatban.
Újra ott vagyok ahol elindultam, a kvintesszencia jelénél, persze mondhatjuk, hogy ez csak véletlen egybe esés, de úgy érzem egyre közelebb kerülök ahhoz, hogy a bölcsek kövét megtaláljam, persze abban is biztos vagyok, hogy amit végül találni fogok az nem egy kődarabka lesz, ahogy a legtöbben elképzelnénk! Ha elgondolkodtatott a bejegyzésem, vagy bármi hozzáfűznivalód lenne, kérlek tedd meg! Ha úgy érzed fontos lenne, hogy ezt bárki elolvassa, kérlek oszd meg! Ha feliratkozol köszönöm szépen❗�
Ha tetszett iratkozz fel: https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/
:)
