Iskolakezdés esetén már megszokhattuk, hogy a hagyománynak megfelelően kötelező részt venni minden diák számára a konzervatív dress code szabályzatnak megfelelő ruházatban, és a rendszerint iszonyat meleg időben, ahol páran ki is dőlnek általában.

Mindenki zavarónak érzi az ünneplői viseletet, a fiúk pedig főleg! A lányok öltözködése esetén több a variáció lehetőség, viszont férfi ruházatnál szinte egyetlen egy sablonruha van, a fehér ing és a fekete nadrág, esetleg egy zakó. Végighallgatjuk a Himnuszt, amit valljuk be, szinte csak illemből teszünk, és mindenki már a mű kezdetekor a végét várja!

Ezt követően általában megszokott, hogy az igazgató mond valami totálisan unalmas és érdektelen beszédet az iskola támogatóiról, és arról, hogy minden jót kíván a diákoknak, de ez érdekel bárkit is? Olyan szöveget szoktak papírra vetni, majd felolvasni, amiben szinte semmi azonosulási pontot nem találunk. Sablon monológok, sablonos előadásmóddal, és ritkán, de néha egy-egy fontos információval.

A problémám az ünnepi beszéddel, hogy semmi valódi érzelmet és valódi gondolatot nem látok mögötte legtöbb alkalommal. Általános és középiskola terén pedig még a diákok művies, hangsúlytalan, vagy erőltetett hangsúlyozással teletűzdelt versolvasásaikat is el kell viselnünk, ahol a családtagokon, és szülőkön kívül mindenki türelmetlenül kínlódik az "előadás" hallgatása közben.

Ez az esemény egy kötelező nyavalya, ami csak az időnket pazarolja, legalábbis ebben a formában kivitelezve. Az a véleményem, hogy a tanévnyitónak az lenne az elsődleges szerepe, hogy a diákoknak információt, és inspirációt szolgáltasson az eseménnyel, de kontraproduktív az eredmény a korábban felsorolt elemek miatt! Ezen persze nem is lepődünk meg, hiszen már jól megtanulhattuk a száz évnyi közoktatás lemaradás miatt, amelyen a társadalom változtatni sem akar!