Mi az a píszí?
A píszí, hosszabb formájában politikai korrektségként ismert, amely az a káros vívmány, aminek az a célja, hogy lehetőleg senkit se bántsunk meg. Ez a finom fogalmazás művészete, ahol a valóságot nem vagyunk hajlandóak kimondani, hanem azért, hogy soha senki ne sérüljön lelkileg, ennek érdekében finomkodunk, és sarkítunk.
Miért probléma, hogy nem bántunk meg senkit?
Nem az a probléma, hogy nem akarunk senkit sem megbántani, hanem az, hogy nem vagyunk hajlandóak kimondani az igazságot, hanem árnyaltan fogalmazunk azért, hogy ez soha senkinek ne essen rosszul. Az a hatalmas probléma ezzel, hogy a politikai korrektség tabusít. Ha eltabusítunk témákat, szavakat, nem fogunk tudni kommunikálni egymással azokkal a problémákról, amelyekhez szükségesek lennének ezek a kifejezések.
Hogyan működik ez a gyakorlatban?
Legtöbb alkalommal úgy alakul ki egy-egy kifejezéssel kapcsolatban a píszízés, hogy van egy társadalomban általánosan használt szó, amely egyelőre még semmilyen negatív társítással nem bír, majd valakinek, vagy az embereknek egy csoportjának ez a szóhasználat sértő. Sértő számára, mert nagyon sokszor nem képesek elfogadni az emberek saját magukat, ezért ha például valaki kerekesszékbe kerül, akkor nem képes elfogadni azt, hogy őt kerekesszékesnek nevezhessük. Lelkileg fáj neki az, ha így hívjuk őt, pedig ez a valóság. Arra vágyik, hogy ne nevezzük őt így, ezért sértődöttségében ki akar új szót találni a kerekesszékes szó helyett. Az az igazság, hogy így kezdődik a szavak eltabusítása. Valaki, vagy egy komplett társadalmi csoport nem képes elfogadni egy rá nagy általánosságban, vagy teljesen igaz tulajdonságot, és kikérik sértődöttségükben ezt maguknak. Folyamatosan ez zajlik... Elkezdünk egy szót használni, majd 10-15 évenként mindig kicseréljük olyan szavakra, amelyek nem sértőek. Lefolytjuk a traumákat a kollektív társadalmi tudattalanba, majd érleljük ezeket a mélyben, idővel pedig feltör, és elkezd folyni a vér.
Mi a megoldás?
Az a legmegfelelőbb megoldás, hogy a társadalmat felemeljük olyan magas szintre, hogy képesek legyenek megbirkózni, és megküzdeni olyan traumákkal, amelyekkel most nem szívesen. Meg kell tanítanunk, hogy a kerekesszékes, a cigány, a zsidó, a meleg, és minden létező csoport amely létezik, ne lefojtsa a problémákat, és megmásítsa a kifejezéseket azzal, hogy x évente fokozatosan, de kicseréli azokat, hanem megbirkózik velük, és túllép. Nem szabad tabusítani, az csak traumatizálja a kollektív tudattalant, és szörnyen káros!
