Lassan pár hónapja foglalkozom blogolással, és mivel én is komolyabb véleményt fejtek ki nap mint nap, ezért gyakran megkapok pár tipikus mondatot, amelyből érezhető, hogy a társadalom nem igazán érti azt, hogy valaki miért bírál vehemensen mindent ami csak él és mozog, és úgy érzem muszáj ezt kifejtenem, hogy ez közérthető legyen.

A kritikus egy olyan gondolkodó személy, akinek véleménye van a legtöbb általános dologról, és ennek szívesen hangot is ad. Igyekszik a kritikus megvizsgálni az adott téma előnyeit, hátrányait, annak érdekében, hogy egy komplex, és átfogó véleményt formálhasson, majd kifejthesse valamilyen platformon.

A kritikus úgy érzi, hogy egy adott problémára fel kell hívnia a társadalom figyelmét, és ezekért a nemes ügyekért harcolni kell, ami külső szemmel úgy tűnhet, hogy ez az ember nagyon negatív, és mindenben csak a rosszat látja! Pedig ez nincs így, egyszerűen csak leggyakrabban az adott témák amelyeket kifejt az valamilyen átfogó problémáról szól, amely nem pozitív tartalom.

Azt szokták mondani, hogy aki másokat kritizál, az csak féltékeny a másik sikerére, és ha ez nem tetszik, akkor nem kell kritizálni, hanem egyszerűen nem kell nézni, vagy foglalkozni vele. Ezzel az állítással viszont abszolút nem értek egyet, mivel úgy gondolom, hogy társadalmi felelősséggel rendelkezem, és muszáj felszólalnom az ellen, ami minősíthetetlen, alpári, igénytelen, butító, dehumanista, vagy egyszerűen csak rossz mintákat ad át.

Úgy gondolom, ha a magyar értelmiség nem szólal fel a globális és a lokális problémák ellen, akkor a jelenlegi társadalmi zuhanórepülésünk ennél is gyorsabb lesz, ezért muszáj konstruktív útmutatást adnunk az embereknek. Azokért is felelősséggel tartozunk, akik saját maguktól nem tudják, hogy egy szennyműsort nem szabad nézni, mert káros mintákat ad át tudat alatt!

Én úgy érzem, hogy muszáj kifejtenem a véleményemet, mert hiszek benne, hogy az elveim egy jobb világot hozhatnak el a jövő számára. Aki nem tesz semmit az is cselekszik... Ha nem veszünk tudomást a komoly problémákról, akkor ugyan úgy bűnrészesek leszünk azzal, hogy tétlenek voltunk, akkor amikor még harcolhattunk volna egy nemes ügyért! Én nem leszek tétlen!

Mindig igaza van a kritikusnak? Természetesen nem. Személy szerint is lehetnek olyan témák, amelyek szubjektív véleményem alapján íródtak, és lehet tévedtem. Lehetséges, hogy pár év, és már máshogy fogok gondolkodni a témával kapcsolatban, de soha nem a kritikus személyét, hanem a vita tárgyát kell megcélózni, tehát ha nem ért egyet valaki velem, akkor az érveit ütköztesse, ne pedig a vitapartner személyét támadja!

Milyen feltételek kellenek ahhoz, hogy valaki kritikus lehessen, és mitől leszel hiteles? Pusztán attól jogot formálhatsz a kritika alkotásához, hogy oxigénből széndioxidot állítasz elő a ki be légzéseddel. Mindenkinek joga van a véleményéhez, amelyet alá kell támasztania érvekkel, esetleg pontos adatokkal, személyes benyomásokkal. Attól lesz hiteles valaki, hogy azt mondja amit gondol, és vannak érvei, amelyeket alátámaszt. Súlyos hiba azzal érvelni a kritikus ellen, hogy: "Nem te jártál biológiai egyetemre, hanem én", mert ez nem érv, mégis gyakran találkozom hasonló "érveléssel", az helyett, hogy rávilágítana, hogy a kritikus hol tévedett, és megszülessen egy érdembeli diskurzus.

Lehet-e a kritikust kritizálni? Persze hogy lehet, de ezt nem úgy, hogy épp kritizálok valamit, és erre proli módon visszakérdeznek, hogy: "na és te mit tettél le az asztalra?". A kritikát én mindig szívesen fogadom, ha az érdembeli kritika, és nem személyeskedő, hanem konstruktív, de ilyennel is ritkán találkoztam idáig, mivel Magyarországon nincs kialakult vitakultúra.

Fontos az önkritika, és aki kiad a kezéből egy művet, az vállalja azt, hogy kritizálhatják! Én is bármit amit kiadok a kezemből, az nyugodtan kritizálható, és ha nem értek egyet akkor érvelni fogok az igazam mellett, de sosem fogok személyeskedni. A kritikusnak nagyon fontos szerepe van, mert társadalomformáló erővel bír, és eléri azt, hogy az emberek között diskurzus szülessen! Az érdembeli vita pedig mindig egyfajta előrehaladást eredményez a világban, hiszen eszmecsere történik.