Manapság egyre többször szóba kerül az a probléma, hogy a férfiak döntő többsége nem mer ismerkedni egy szórakozóhelyen, de szinte sehol sem, és ennek több oka is van! Úgy gondolom, hogy a mai társadalomban a nők egoizmusa a közösségi oldalak által fel lett tolva az egekbe, és mindenki királylánynak képzeli magát, még az átlagos külsejűek is.


A közösségi oldalak elérték, hogy minden nő aki kitesz magáról egy csinosabb képet az egekig legyen marasztalva, ezért önbizalom terén hatalmas szélsőségek alakultak ki. Bizonyos hölgyek hatalmas önbizalommal rendelkeznek, egy másik részük pedig kisebbségi komplexussal küzd, és szinte alig található olyan aki egészséges önbizalommal rendelkezik és nem a két véglethez tartozik.

A hatalmas önbizalommal rendelkező nők azt képzelik magukról, hogy mindenki felett állnak, és egy átlagos pasi örüljön annak, ha egyáltalán ránézhet. Megtanulták, hogy a vonzó külsejük miatt bármit megtehetnek szinte, ezért ha odamegy egy átlagosan helyes férfi hozzájuk, akkor normális elutasítás helyett játszani kezdik az agyukat, és úgy küldik el szegény srácot, mintha valami kutyával beszélnének. Természetesen ezek után ez a srác egyre nehezebben megy oda idegen lányokhoz ismerkedni.

A legszebb az az egészben, amikor úgy küld el egy nő a szórakozóhelyen a barátnői előtt, hogy teljesen megszégyenít, kiröhög, és rá 5 percre látod, hogy már valami igénytelen mai trendnek megfelelő pasival smárol. A legtöbb igényes férfinak a kedve is elmegy attól, hogy odamenjen a lányokhoz, és így alakul ki a férfiakban a szép lányoktól való félelem.

A férfiakban kialakult egyfajta trauma a vonzó külsejű hölgyekkel kapcsolatban, mert megtapasztalták, hogy ha nem egy modell külsejű férfiról van szó aki hatalmas önbizalommal rendelkezik, hanem csak átlagos, akkor a lányhoz való közeledés valamilyen szélsőséges megalázással fog járni. Ezért a férfi már oda sem megy inkább.

Sok pasi eljut arra a pontra, hogy csak átlagos, és önbizalomhiányos, látszólag nem beképzelt lányokhoz mer odamenni, mert ezek a lányok örülnek annak, hogy valaki végre megszólította őket. A probléma viszont pont abban rejlik, hogy nincs önbizalmuk ezeknek a lányoknak, mivel elkezdenek kompenzálni olykor, és van hogy akkor is elkezdik játszani az agyukat, és megalázni, ha egyébként szimpatikus lennél neki, persze legtöbbször csak a barátnők miatt, akik látják, hogy odamentek hozzá.

Sokat hallom manapság, hogy a nők még nem kapták meg az egyenjogúságot társadalmilag, és el vannak nyomva, de én pont azt érzem, hogy inkább a nők kezdik el elnyomni a férfiakat, és nem érdemlik meg azt, hogy ennyire z egekbe magasztaljuk őket pusztán a külsőségek alapján, mert ez vezet oda, hogy gonosz és beképzelt nőket nevelünk.

Minden nő ilyen ezek szerint?

Nem, nem ezt mondtam! Természetesen van kivétel (gondolom), de tény, hogy a férfiak döntő többsége nem azért nem megy oda a nőkhöz, mert alapvetően beszari, hanem mert azzá tették azok a nők akikbe nem szorult semmi empátia, és a hatalmas önbizalmukban való fürdőzés a kedvenc hobbijuk.

Úgy gondolom fontos lenne, hogy kialakuljon a nőkben és a férfiakban is egyfajta értékrend, és egy egészséges önbizalom, ahol megbecsüljük egymást kölcsönös tisztelettel. Sajnálattal látom, hogy kezd minden kiüresedni, és az empátia eltűnni. Az emberek olyan eszközöket és oldalakat használnak, amikhez még gyermekek, és nem képesek felnőni a feladathoz sem.

Egy pusztító gépezetet építettünk, ami magunk ellen fordult, de már azt sem tudjuk kik és mik vagyunk valójában, és a legtöbben kétlábonjáró zombiként megyünk előre, és azt hisszük minden mindenben igazunk van, és nekünk minden jár, még akkor is, ha ez a másik kárát okozza. A kontextus felértékelődött, közben pedig a tartalomhoz való igény elinflálódott.

Mit is szerettem volna ezzel a cikkel mondani végül?

Az üzenetem egyszerű. Nagyon nem jó irányba halad a társadalom, és így természetesen az ismerkedés sem. Traumatizálják a férfiakat, a nőket, közben pedig minden érdektelenség egyre érdekesebbként van eladva, amit már észre sem vesz az ember, mert az agya át lett mosva. Egy komolyabb értékrendszerrel rendelkező nőnek és férfinak már szinte káosz a párkeresés, de a csalódások után is úgy gondolom, hogy: nem szabad feladni!

Ha tetszett a cikk, kérlek iratkozz fel: :)

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/