Egy olyan dologról szeretnék most beszélni ami sokak számára elfogadhatatlan, furcsa,  érthetetlen lesz. A világunkról egy olyan elképzelésem van, ami szürreálisnak tűnhet, ezért akik most ezt elolvassák azokból sok érzelmet válthat ki ez az eszmefuttatásom, de úgy érzem muszáj beszélnem róla. Muszáj, mert valami vagy valaki ide irányított.

Általánosan elfogadott gondolat, hogy tudattal csak az ember, vagy a hasonlóan intelligens állat rendelkezik. Az ember rendelkezik azzal a képességgel, hogy tisztában van létezésével, tudja, hogy halandó, és még azt is tudja, hogy a tárgyak körülötte hogyan, esetleg miért helyezkednek el.

Én azt gondolom az előbb említett állítás ellenére, hogy spirituális értelemben nem csak az intelligens élőlények, hanem Minden rendelkezik tudattal, de a saját maga szintjén. Egy állatnak, és egy növénynek, sőt még egy atomnak is van tudata, de nem a korábban említett értelmezésben, hanem egészen máshogy.

Véleményem szerint egy parányi részecskének is van tudata, méghozzá egyetlen egy információ van a birtokában. Ez az egyetlen egy információ pedig nem más, mint az, hogy Létezik. Egy atom méretű részecskének nincsenek komplex gondolatai, és öntudata, mint az embernek, de annyit és csak is annyit tud magáról, hogy Van.

Minél komplexebb egy életforma, annál inkább erősebb az éntudata is. Az ember mint korábban említettem egy komplex gondolkodásra és éntudatra képes élőlény, de a testét felépítő parányi részecske egyenesen arányosan kisebb tudattal rendelkezik. Miért fontos ez? Mindjárt kifejtem, hogy érhető legyen az, hogy miért szükséges ezt tisztázni.

Az a meggyőződésem, hogy minden amit csak eltudsz képzelni tudatból áll, és a fizikai valóságunk amit érzékelünk, az csak egy magasabb dimenzió tudatosságának a manifesztációja, egyfajta levetítése. Tudom ez most bonyolultan hangzik, de a cikk további részében talán megvilágítóerejű gondolatokat fogsz olvasni, szóval még kérlek ne tekerj el!

Az ember aktuális tudata nem több mint egy fókusz. Az ember ráhangolódik antennaként a világmindenségre, és felveszi az adott pozíciót a végtelen lehetőség közül, és mint egy rádió frekvencia esetén is, az adott hullámhosszon mozog a tudatunk. Nevezzük Istennek, teremtőnek, vagy tetszés szerint bárminek, de azt gondolom, hogy a világ a végtelen terjedelmű tudat, és a jelenlegi éntudatunk mértéke és formája, csak egy adott méretű szelet az egészből.

Az embernek van egy tudata, ami egy hullámhossz, amit felvesz aktuálisan, és ez egy személyiségben egyesül. Az ember hajlamos ezt a pozíciót kisajátítani, és nem képes elfogadni azt, hogy ő csak egy puzzle darabka, és csak egy parányi eleme a kollektív egésznek, ezért külön kezdi el kezelni saját magát. Saját magunkat igyekszünk nem részesének tekinteni a kollektív tudatnak, és az ami ezért felelős az a bennünk található Ego.

Az ego jelenléte miatt benne ragadunk az adott frekvenciánkban, és nem vagyunk képesek felvenni újakat, mivel az a jelenlegi állapotunk halálát jelentené, és ezt a tudományos értelemben vett éntudatunk nem képes elfogadni, mivel biológiai szempontból túlélésre vagyunk optimalizálva.

Az ember nem a személyisége, a személyiség olyan mint egy ruhadarab, amit felvesz, és kicserél  ha már nincs rá szüksége. Ha belegondolsz 5 évvel ezelőtt teljesen más voltál, más volt a személyiséged, szakrális értelemben az az ember, az a tudat nem te vagy, hanem az valaki/valami teljesen más.

Minél magasabb tudati szinten állunk, annál jobban képesek vagyunk érzékelni a beérkező információkat a világból, olyan információkat is, amiket józan ésszel, és tudományos eszközökkel nem lehet mérni. Amikor az ember kiüresíti az elméjét, olyankor megszabadul az egótól, és vákumként viselkedik, tehát bármilyen frekvenciát felvehetünk, de mivel az ego a részünk, teljesen nem tudunk megszabadulni tőle, ezért nehezen képes az ember magasabb szintekre fejlődni tudatosságban.

A végtelen tudatosságot úgy tudnám megfogalmazni, hogy van egy végtelen nagyságú gömb, ez a végtelen tudat, és ebből a tudatosságunknak megfelelően gazdálkodhatunk. Mintha egy hagymát veszünk alapul, ami rétegekből áll, de jelenleg végtelen rétegből áll ez a gömb. Mi pedig egy héjdarab vagyunk, ami érzékeli az összes alatta lévő héját is, de a fölötte lévőeket nem.

Az emberi tudat valójában csak egy kis sejthalmaza a végtelen tudattengernek. Ha te és én egotlanok leszünk, egyikünknek sem lesz személyisége, tehát a személyiségünk üressé válik. Ha mindketten üressé válunk ugyan azokká válunk, egy rádióállomássá, amit rá kell hangolni a végtelen tudatmindenségre.

Minden ember és létező anyag tudata együttesen alkot egy magasabb rendű tudatot, amit persze felfogni nem lehetünk képesek, mert olyan a viszonyunk ehhez a nagyobb halmazhoz, mint a sejtjeink a testünkhöz képest. A sejt sem érzi, hogy a mellette lévő sejtek által közösen valami nagyobbat alkotnak, és mi sem. Egy olyan dimenzióban helyezkedik el amiről beszélek, ami megfogalmazhatatlan, pontosan azért, mert egy másik szinten álló „dologról” van szó. A szent könyvek is arról beszélnek, hogy Isten kifürkészhetetlen, megérthetetlen, és minden okkal történik.

Persze ez a magasabb rendű erő nem abban a klasszikus értelemben gondolkodik ahogy azt elképzeljük. Nincs egy szakállas öregember egy trónon, aki ül bölcs tekintettel, és elbírálja, hogy rosszat csináltál-e, vagy nem. Igazság szerint,  az ember egyszerre helyezkedik el mindenhol. Én, Te és még sok más ember is vagyok egyszerre. Még a növények is én vagyok amik körülvesznek. A réten található fű tudatállapota is én vagyok, de mégsem érzékelem, de a részem.

Egy magasabb tudati szintnek csak a sejtje vagyok én is a fű a fák, és a többi ember is ami együtt alkot egy nagyobb halmazt. Ezek a halmazok a végtelenségig terjednek, ezért is mondják, hogy az Isten végtelen, de ezt is rosszul szokták értelmezni. Isten egyszerűen nem más mint:

A végtelen tudat.

Ha tetszett, kérlek iratkozz fel:

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog

:)