A világ értelmezésére, és létrejöttére számtalan elképzelés született már, és van pár olyan felvetés is, ami azt eredményezi, hogy  végül mi magunk sem fogjuk tudni megmondani mi is a valóság, és hol kezdődik a képzelet. Nekem egy ritka elképzelésem született a világ értelmezésével kapcsolatban, de talán ha elolvastad elgondolkodtat

A harmonikus káosz.

Kezdetben a világ amikor létrejött, kettévált a mindenné is a semmivé, a létezővé és a nem létezővé; az anyaggá, és a nem anyaggá. A nem anyag szellemmé és lélekké alakult, mégis egyet alkotnak, hiszen egymásból születtek. Egymás eredői ezek a szférák. A semmi mint létező az emberi elme számára felfoghatatlan, mivel az ember anyagi jellegű lény, ezért számára értelmezhetetlen a semmi ami mégis valami, hiszen ez egy ellentmondás, ami racionális értelmezéssel hibásnak tekinthető, mert ez szembe megy a racionális gondolkodással.

A semmi ami mégis valami, és a valami mégis kéz a kézben járnak, és egymásból következnek, és természetesen hatást gyakorolnak egymásra. Hogyan is érthetnénk meg a szellemet, ha fizikai lények vagyunk? Mint korábban mondtam a semmi és a valami kéz a kézben járnak, és egymásból következnek, ezért mint egy matematikai képletet egyikből a másikat "kiszámolhatjuk", persze ezt nem tudjuk számológéppel megtenni, hiszen az szintén egy anyagi világra vonatkozó vonatkoztatási eszközzel történne.

Ennél a pontnál jön képbe az apriori tudás, amikor az anyagi tapasztalásaink, egy mögöttes szellemi, és lelki tudást hordoznak magukban, és a belsőnkből felszínre bukkan a fizikai valóságunk mögött megbújó igazság. Az igazság az amit mindenki keres, az a valami amire a kérdést mindig is kerestük a szívünk mélyén. A semmi megértése azért különösen fontos, mert az anyag csak egy pici komponense a teljes komplexumnak ami megalkotja a világunkat, ezért pusztán az anyagra vonatkozott igazságaink nem terjednek ki a nem anyagi dolgokra. Anyag, lélek, szellem... Három szféra, ami egymásból következik, mégis egyenrangúak egymással.

Sok szent könyv mesél ezekről a komponensekről olyan formában, hogy azt az emberek be tudják fogadni, ezért minden korban eljöttek azok a próféták, akik megalkották a tudás egy olyan formáját, amiben az igazságot közelebb hozhatták. Olyan formában írták meg ezt a tudást, ami közérthető, de az egyszerű ember ezt a tudást nem lett volna képes megérteni, ezért mesék vagy történetek formájában adták át a szentenciát. A szent könyveket ezért tévesen szóról szóra kezdték el értelmezni, nem pedig a sorok mögött rejlő tudást fogadták be, persze ez így van rendjén, mivel a spirituális felvilágosodás egy nagyon hosszú folyamat. Mivel ez egy hosszú folyamat, ezért évezredeket átívelő módon újabb és újabb, szent könyveket kellett, és kell írni, hogy az aktuális társadalom visszatérjen a spirituális ösvényre, amiről mindig letér a szent könyvek rossz értelmezése által.

A szent könyvek újra és újra korról korra megszületnek próféták által, mindig éppen akkor, amikor szükség van arra, hogy megreformálják az ismereteket. Buddhizmus, Iszlamizmus, Kereszténység... Mindegyik ugyan arról az ősi tudásról ír, mégis vak szemek olvasnak. Valójában ezek a könyvek egyetlen egy nagy könyv részelemei, és idővel újabb próféták és újabb könyvek születnek majd, ennek ellenére valószínűleg az igazság kevesek számára fog megnyílni. Vannak akik vakok maradnak, és vannak páran akik idővel felébrednek.

Mindent körbevesznek a hamis szekták, a véleménybuborékok, a posztmodernitás, ezért az igazság egyre inkább hígulni kezd. Nem szeretem az isten szót használni, mivel az egyből gátja az igazság befogadásának, főleg a mai racionális közegben, ahol az ész ural főként. Úgy gondolom, hogy egyetlen egy igazság létezik, viszont ez szavakkal nem mondható el, mert a szavak és az anyag nem terjed ki addig, maximum körülírhatja azt. A szent könyvek ezt a tudást szerették volna átadni, azt a tudást, hogy az igazság nem megfogalmazható. Kezdetben egyetlen egy dolog volt, ami osztódni kezdett, és osztódik a végtelenségig, és ez az egy.

Az egyetlen. Az igazság. A tökéletes komplexum. Nevezheted Istennek, vagy akárminek,
de a minden megértéséhez ez a gondolat elengedhetetlen, mégis ha ez a gondolat megjelenik, csírájában elfojtja a világ. Valószínűleg most is ez fog történni, hiszen Nietzsche eljövetelével már megöltük az Istent, és talán már a szellemet is. Idővel talán mindent megölünk, vagy eljöhet a tökéletes harmónia, ami a végső cél? Igen a végső cél a tökéletes harmónia kialakítása ebben a komplexumban, mégis önellentmondásosan, a tökéletes káoszban rejlik a harmónia.

Egy olyan tökéletes káosz alkot harmóniát, ahol mindennek helye van, és oka, mégis káosznak tűnik. Isten - Sátán, ezek is csak szimbólumok a káosz megértetéséhez, hiszen Sátán a káoszt szimbolizálja, Isten pedig a harmóniát, mégis a kettő egy és ugyan az. A harmonikus káosz...

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/