Itt az ideje, hogy beszéljek arról az elcsépelt ideológiáról, miszerint:"ha nagyon akarsz valamit, akkor bármi lehetséges, csak igazán akarni kell, és megvalósul"! Manapság főleg az utóbbi 10 évben nagyon elterjedt ez a gondolkodásmód, és tonna mennyiségben adnak el olyan könyveket, amik a gondolat teremtő erejével foglalkoznak, és legtöbbször ezt valamilyen áltudományos okoskodással is magyaráznak, hogy ez miért lehetséges.

Mindenkinek szíve és joga abban hinni amiben akar, de fontos tisztázni pár dolgot, mert hatalmas problémákat látok felfedezni a téma kapcsán! A probléma azzal kezdődik, hogy az ember önámítja saját magát, és azt hiszi, elég igazán akarni valamit, sokat gondolni rá, és teljesülni fog a vágya. Tény, hogy ha az ember erősen küzd valamiért, nagyobb eséllyel éri el a céljait, de egy hatalmas nagy ferdítés azt állítani, hogy minden lehetséges.

Ehhez tartozik a Titok nevű elmélet is, miszerint a gondolatnak teremtő ereje van, és ha nagyon sok pénzre gondolsz, akkor ez által befogod vonzani a pénzt, mert a tudat alattid rákapcsolódik erre a "frekvenciára", majd a sors úgy fog alakulni, hogy valami úton módon elérkezzen hozzád a pénz, a siker, vagy bármi amire erősen koncentráltál.

Azért egy nagyon okos áltudományos könyv, mert az embernek nagyon sokszor van olyan érzése, hogy:"jé pont nem rég gondoltam a régi rokonomra, aki most hívott fel!". Ezek viszont csak véletlen egybe esések, hiszen az embernek naponta több ezer gondolata van, és elképzelhető, hogy egyébként is gondolsz például egy kólás üvegre, de amikor már olvasod a Titok c. könyvet, utána már észre is veszed, ha elmész mellette, és azt fogod hinni, biztosan az elmélet igazsága miatt "vonzottad" be ezt is.

Sokszor, és mai napig is sokat gondolkodom ezzel kapcsolatban hátha van valóság alapja, ezért nem is vetem meg azt, aki hisz benne, de ha létezik is ez a dolog, engem az akkor is felháborít, amikor valaki nyomja azt a szöveget, hogy:minden lehetséges, csak gondolni kell rá. Ha a ember arra gondol, hogy halhatatlan, és megeszik egy komolyabb mennyiségű ciánkapszulát, biztosíthatlak róla, hogy az illető bele fog halni. Sőt, ha megeszel 3 romlott szalmonellás nyers tojást, biztosíthatlak arról is, hogy nemsokára negatív élményben lesz részed, ha gondolsz arra, hogy téged nem betegít meg semmi, de ha nem gondolsz rá, akkor is.

Ilyenkor természetesen az elvakult hívők azzal szokták magyarázni a jelenséget, és hitegetni saját magukat, hogy egyébként működik a teremtés, csak nem gondoltak eléggé erősen rá, vagy véletlenül gondoltak erre a negatív dologra is, és ezért nem teljesült az amit szerettek volna. Ezt az elméletet lehetne bizonyítani, méghozzá nem is túl bonyolult módon! Szedjünk össze 100.000 embert, és mondjuk meg mindenkinek, hogy higgyen, és gondoljon 5 előre megadott számra. Erről a tesztről csak a 100.000 embert értesítjük, majd miután erősen gondoltak a számokra egy héten keresztül, végül kihúzunk 5 számot, és elméletileg, mivel külső gondolat nem hathat a tesztre, és senki más nem tudott róla, ezért a kihúzott számoknak meg kell egyezniük, az általuk gondolt számokkal.

Úgy gondolom, hogy az emberi tudat valóban hatalmas dolgokra képes, és mai napig nincs felfedezve hogy pontosan mikre is, és hiszek abban, hogy a tudat alatti képes mondjuk a rákos sejteket elpusztítani, vagy öngyógyítani, mert az emberi test, és a tudat alatti rendkívüli, és képes változásokat létrehozni a testben, hogy valamilyen problémát kikerüljön, vagy megakadályozzon, és ebben az értelemben egyfajta meditáció, vagy tudat alattira gyakorolt gondolat elindíthat folyamatokat, de nem úgy, hogy arra gondolok, hogy én sosem betegedhetem meg, és akkor nem fogok megbetegedni többet, mert ez nincs így.

Az ember hatalmas dolgokra képes, ha megvan a tehetség, a kitartás, a befektetett energia, és az önmagunkba vetett hit, de senki ne higgye azt, hogy elég valamit nagyon akarni, sokat gondolni rá, hinni benne, és akkor bármi lehetséges, mert ez egy olyan útvesztőbe vezet, amiből nincs kiút, és egy hamis világ felé mutat. Hiába akarjátok nagyon, és gondoltok valamire nagyon erősen, attól még a nap nem fog nyugaton kelni, és keleten nyugodni, és egy tolókocsis és egyben rákos 60 éves ember aki láb nélküli sem fogja megverni futásban, a világ jelenlegi legjobb futóját, ezért szeretném még egyszer nyomatékosítani, miszerint az a közhely miszerint elég valamit "Nagyon akarni, és teljesül", egyszerűen egy elcsépelt hazugság.

A gondolatnak van teremtő ereje, de nem abban az értelemben, hogy amire gondolsz az biztosan teljesül. Az agy képes változtatni a testen, és hatni a környezetére, és még azt sem vetem el, hogy esetleg létezhet valamiféle racionalitásnak ellentmondó energia, ami az emberben/tudatában jelen van, és hatni tud a világra, de ennek összhangban kell lennie a fizikával, mivel fizikailag kimutathatónak kell lennie, ha valahogy valaki a semmiből mondjuk energiát hoz létre gondolat által, vagy bármiféleképpen hat a világra. A jelenlegi állás szerint nincs bizonyíték, mert egyetlen komolyabb teszt sem tudta bebizonyítani ezeknek az állításoknak az igazát. Ebben az értelemben pedig nem nagyobb hülyeség abban hinni, hogy egy nadrág nélküli kalapos óráskecske folyamatosan figyel téged, amikor nem látja senki őt, mint abban hinni, hogy:

"minden lehetséges, és a gondolatnak teremtő ereje van"!

Az ember biológiailag tekintve mindenevő, sokak szerint viszont ez nem teljesen biztos, de a bélrendszerünk felépítése is inkább a mindenevőkéhez hasonlít. Akármelyik is az igazság, az emberek mindent fogyasztanak, tehát esznek növényeket, állatokat egyaránt. A hús tele van fehérjével, ami fontos főleg az izomzat megfelelő minőségű működéséért, és az sem mellékes, hogy a húsok különböző fajtái sütve, rántva, eléggé ízletesek.

A kérdés az, hogy eléggé önzőek vagyunk-e ahhoz, hogy egy másik élőlény közvetett halálát okozzuk azzal, hogy igényt tartunk a húsára, és véleményem szerint elvi alapon nem szabad húst fogyasztani. Azt gondolom, hogy az állatoknak, ha nincs is olyan mértékű intelligenciája, erkölcse, sem komplex gondolkodása, mint az embereknek akkor sincs jogunk elvenni más élőlénynek az életét, hiszen az ember szabadon dönthet, hogy mit eszik, mivel alkalmasak vagyunk növény fogyasztására is. A ragadozó állatok, mint például a tigris teljesen jogosan öl, és eszik húst, mert ha nem tenné ő belehalna, de nekünk nem kell közvetetten bűnrészességet vállalnunk állatok kínzásában, legyilkolásában. Sokszor elhangoznak olyan mondások, hogy:

"hát a disznó azért van, hogy megegyük!".

Én viszont úgy gondolom, a disznó egy állat, élt a világban ugyan úgy, ahogy te vagy én, csak az ember az intelligenciájának következtében kizsákmányolta, megölte, és elkezdte szaporítani levágásra ezeket az állatokat, de egyáltalán nem azért van a disznó, hogy megedd, ez már az általános társadalmi viselkedésből levont primitív konzekvenció! Erkölcsi alapon érzem azt, hogy az embernek nincs joga a hús ízéért, fehérjéért megölni élőlényeket, még ha gyengébbek, butábbak is, mint mi!

Növényi alapú táplálkozással még egészségesebben is lehet élni, mint hús fogyasztással, mert tele van a hús van koleszterinnel, és a megfelelő vitaminok, ásványok, fehérje mennyiség ugyan úgy biztosítható hús evés nélkül is. Ha úgy vesszük az ember szociopata az állatokkal kapcsolatban, mivel szociológiailag belénk lett nevelve, hogy: "azért van, hogy megedd", ami egyáltalán nem igaz!

Felmerülhet ez után az a kérdés, és fel is szokott merülni hogy:

"rendben, ne együnk állatokat, de bizonyított tény, hogy állítólag a növények is élnek, sőt bizonyos kutatások szerint éreznek is, akkor mit együnk fényt?"

Véleményem szerint igen a növények is élnek bizonyos szinten, de nincs idegrendszerük, tehát nem éreznek legalább fizikai fájdalmat, szemben az állatokkal, akiket olyan embertelen körülmények között tartanak a feldolgozó iparban, hogy sok ember aki rövid ideig dolgozott ilyen helyen lelki traumát szenvedett el a látottak során.

Sokan nem értenek egyet ezzel a nézőponttal, de fogadni mernék, ha jönnének az űrlények, és elkezdenének gyarmatosítani minket, majd gyárakat hoznának létre, ahol embereket dolgoznak be hurkának, később pedig a boltokban friss emberi csecsemőhús-t árulnának, most extra ABC vitaminnal, menne nagyon a felháborodás ugye? Személy szerint én nagyon húsimádó vagyok, de úgy érzem, ez elvi alapon teljesen elfogadhatatlan, hogy más élőlények a mi mohóságunk miatt szenvedjenek, és haljanak meg, és ha nem is vegán senki az olvasók közül, azért érdemes lenne mindenkinek elgondolkodnia azon, hogy:

Tényleg szabad húst enned?

Az igazság a szólásszabadsággal kapcsolatban az, hogy egy korlátozhatatlan alapjognak kellene lennie! Úgy gondolom, hogy a felvilágosult társadalom, és a nyugati civilizáció alapja, hogy az ember véleményt formálhasson, és rendelkezhessen saját teste felett, és olyan, véleményt, kijelentést tehessen, amelyet csak akar. Az emberi polgári nyilatkozatában az áll, hogy: "mindent szabad, ami másnak nem árt".  A 21. században szerintem alapvető jognak kellene lennie, hogy véleményemet elmondhassam ártó szándék nélkül, még akkor is, ha a társadalom egy személyének, vagy esetleg egy teljes közösségnek ez nem tetszik.

Ez azért is kulcsfontosságú dolog, mert ha lekorlátozzuk az embereket alapvető jogaikban, akkor ezek az alapvetően szélsőséges nézeteket valló emberek még szélsőségesebb módon fogják véleményüket kinyilvánítani, és társadalmi hiba az ellentétes véleményeket lefojtani a kollektív tudattalanba. Ennek természetesen politikai oka is van, ez szintén azt bizonyítja, hogy a demokrácia nem áll eléggé erős lábakon ahhoz, hogy ellentétes csoportokkal, vagy véleményekkel találkozzon, hiszen a végén még leválthatják őket.

Ez politikai romláshoz vezet. Mindenkinek alanyi jogon jár, hogy azt gondoljon, azt nyilatkoztasson ki ahogyan csak akarja, és mind ezt olyan módon ahogy csak akarja. Csak azért, mert a társadalomtól eltérő, néplázító, népizgató, antidemokratikus, esetleg náci, fajgyűlölő, fasiszta vagy sértő a megnyilvánulás, nem gondolom, hogy bárkit is felelősségre kellene vonni. Az emberi méltósághoz joga van minden embernek Magyarországon, ennek ellenére, amikor egy televíziós műsorban rejtett kamerával megviccelnek és megaláznak valakit, nem bünteti a törvény.

A probléma gyökere ott kezdődik, hogy a szólásszabadságról alkotott jogrendszer teljesen szubjektív. Szubjektív döntés alapján dől el, hogy mi számít rágalomnak, mi számít csupán csak véleménynek, és mi számít komoly becsület sértésnek. Ha meghúzzuk a határokat hogy mi tartozik bele a becsületsértés, rágalmazás jogkörébe, az oda vezet, hogy elkezd szűkülni folyamatosan a határ mértéke, és az a vége , hogy már semmit sem szabad mondani, mert minden sértő valaki vagy valakik számára.

Gyűlöletbeszéd egy etikátlan forma, és ütközik az elveimmel, de akkor sem büntetném, ez mint korábban említettem elvi kérdés, és ragaszkodom ahhoz, hogy mindenki elmondhassa a véleményét bármiről, és az örök tabura visszatérve a holokauszttagadást szintén nem büntetném. Szeretném feltenni a kérdést, hogy az állam milyen jogon hoz olyan törvényt, hogy ő eldönthesse gondolhatom-e a holokauszttal kapcsolatban azt, hogy nem történt meg?

Úgy gondolom ehhez nincs joga! Természetesen egy idióta lennék, ha megkérdőjelezném a sok történelmi bizonyíték ellenére, hogy megtörtént-e, de attól még miért kellene megbüntetni azt, aki tegyük fel nem hiszi ezt el, esetleg van egy összeesküvés elmélete? Természetesen azért büntetik, mert a "demokrácia" számára nem hiányoznak olyan ellentétes vélemények, amelyek esetleg szélsőségesen jobb oldaliak, és veszélyt jelenthetnek a rendszerre, és ezzel mélységesen nem értek egyet.

Szilárd meggyőződésem, hogy a becsületsértés, a rágalmazás, személyes ügy, és semmi oka annak, hogy a bíróság igazságot szolgáltasson olyan dologban, ami teljesen szubjektív döntéseken alapszik. Ráadásul nem is pontosan meghatározott, hogy mely szavak milyen jogi következménnyel járnak, és ha valaki kinyilatkoztatik egy véleményt, esetleg trágár, lázító, sértő, megalázó módon, az csak azt a személyt minősíti, aki ilyen hangnemben állít valamit, ha pedig nem értünk egyet az állítással, akkor még mindig itt a szánk, hogy megvédjük saját magunkat.

Akit megsértek, az írjon választ, tagadjon ki, utáljon, érveljen ellenem a médiában, de ne jelentsen fel, mert ez egy elég szánalmas tevékenység. A probléma természetesen az, hogy a társadalom legtöbbször elhiszi azt, amit hall, de ha nem változtatunk a jogszabályokon, és nem töröljük el azokat a jogszabályokat, amelyek korlátozzák a szólásszabadságot, akkor a köznép sosem fog elég magas szintre jutni. Véleményem szerint egy ember becsületét csak saját maga képes megsérteni, és az egy buta logikára vall, hogy egy hibásan gondolkodó társadalom, amely mindent elhisz, annak a problémájára húzunk fel egy jogszabályt:

"Ha mondasz valakiről egy olyan mondatot, amely sértő lenne, ha igaz lenne, elhiszik az emberek, és sérül a becsülete a másiknak, ezért ezt most jól megbüntetjük."

Még egyszer hangsúlyozom ez egy rendkívül buta logikai zsákutca...Végső soron kimondhatjuk, hogy a mai társadalomban lévő szólásszabadsággal és holokauszttagadással kapcsolatos jogszabályok, mivel korlátoznak minket abban, hogy bármit bármilyen módon, bármikor kimondhassunk, és akármilyen módon kifejezzük magunkat, bele értve a gesztikulációkat, különböző címek, címerek, jelek viselését, ezért antiliberálisak!

A prostitúcióval kapcsolatos problémát nem a prostituálás tevékenysége, hanem a rájuk épülő bűnözők okozzák, más néven stricik, akik ezeken a lányokon élősködnek. Ez a kellően jogi tisztaságtalanságból ered, mivel jogi értelemben a prostitúció tilos, pedig nagy kereslet van rá, ezért a bűnözők és bűnözői hálózatok gyakran erre épülnek, ha kell akkor pedig erőszakkal belekényszerítenek lányokat a prostitúcióba,

Ha törvényes lenne ez a tevékenység, nem kellene a striciknek kiszolgáltatniuk magukat a lányoknak! Ez volt szesztilalom esetén is, ez teremtette meg a szervezett bűnözésnek az elterjedését, ahol még az alkoholfogyasztás mértéke is drasztikusan nőtt a tiltás miatt. A törvényes működtetés, jogtiszta helyzetet teremtene, amelyben a prostituáltak mint egyéni vállalkozók, a saját egzisztenciális érdekeik mentén elfogadhatják az államnak a szerepét, és a bevételeikből az államnak adóznak a stricijük helyett, ami még mindig jobb, mint ha egy bűnözőnek, aki veri, megfélemlíti, és élősködik rajta.

Ha legalizálva lenne, a jog érvényesülne,viszont ha nem törvényes, akkor az erőszak érvényesül, a puszta nyers erő, ahol kiszolgáltatják a nőket és bármit megtehetnek velük. Úgy gondolom, hogy az erőszakot kell szankcionálni, nem pedig magát a prostitúciót! A probléma forrása a prostituáltakra épülő strici hálózat, amely ellen tiltással nem lehet fel lépni! Úgy gondolják sokan, hogy a prostitúció erkölcstelen tevékenység, de ettől még nem gondolom úgy, hogy tiltani kellene!

A prostitúció komoly veszélyekkel járhat, mivel nem tudni, hogy az örömlány milyen férfival fog találkozni a zárt szobában, de úgy gondolom, hogy aki ezt a tevékenységet választja, az annak a tudatában választja ezt a "munkát" hogy veszéllyel járhat! De az erőszak felszámolására több módszer is lenne főleg ha legalizálnánk a prostitúciót, mivel ha mondjuk a szoba kamerázott lenne ahol az aktus folyik,, akkor a szolgáltatást igénylő személy kétszer is meggondolná, hogy erőszakoskodik-e! Persze ez csak pár ötlet volt, nyilván legalizálás esetén ennél megfelelőbb módszerek is lennének az erőszak visszaszorítására, amelyet ki lehetne dolgozni.

Fontos feltennünk a kérdést, hogy az állam felnőttnek vagy gyereknek tekinti-e a társadalmat! Ha felnőttnek, akkor joga van rendelkeznie egy nőnek vagy férfinak a saját teste felett, még akkor is, ha ez esetleg erkölcstelennek van bélyegezve! Úgy gondolom nincs jogunk megmondani, hogy egy nő mit tegyen a saját testével, vagy arról, hogy ő milyen munkát legyen hajlandó elvállalni a jobb megélhetés reményében. Úgy gondolom, hogy elvi alapon legalizálni kellene a prostitúciót

A társadalomban általánosan elfogadott dolog, hogy egy nő és egy férfi csak egymást kívánják szexuálisan, és csak egymással akarnak kapcsolatot, ezt hívjuk monogám kapcsolatnak. Persze mindannyian tudjuk, hogy a valóságban ez nincs így, de sokan még ezt önmaguknak sem merik bevallani. Az igazság , hogy ez a kapcsolati típus azért alakult ki, mert a 20. században, és ez előtt is az ember igyekezett a társadalomban betöltött szerepe alapján választani párt, akivel biztonságban leélheti az életét, a lehető legkisebb kockázati tényezővel.

Korábban a tudomány még nem állt eléggé magas szinten, így genetikai vizsgálat hiányában, ha egy nő más férfival lépett szexuális viszonyba, akkor nem lehetett tudni, hogy ki a valódi apja a születendő gyermeknek. Ez egy férfi számára az egyik lehető legrosszabb dolog, mivel nem tudja reprodukálni magát, hanem egy másik gyermeket nevel. Ha egy férfi más nőkkel szexelt, nem volt lehetőség óvszer használatra, így a nemi betegségek elég komoly kockázati tényezők voltak évezredekig.

Ezeknek a veszélyeknek tudatában, és a keresztény elnyomás hatására kialakult a monogám kapcsolati típus használata főleg Európában. A probléma ott kezdődik, hogy valójában az emberek, főleg a férfiak poligám természetűek, aminek biológiai háttere van. Egy férfi biológiai szerepe, hogy önmagát reprodukálja, amit mindenki tud tud hogyan lehetséges: Szex a lehető legtöbb nővel.

A társadalomban a szexuális vágy más ember felé tabu egy komoly kapcsolatban, ezért a férfiak több mint fele bizonyítottan egy hosszú kapcsolat alatt megcsalja barátnőjét. Tudat alatt minden nőben van egy félelem kódolva ami azt tartalmazza, hogy ha a férfi más nővel szexel, és a másik nővel lelép, akkor a gyerekkel az anya ott marad. Úgy érzem, hogy a monogámia manapság már kitöltötte a szerepét, és helyet kell adnunk a szexuális forradalomnak!

Igazság szerint amikor valaki kisajátítja partnerét, és megszabja neki, hogy nem szexelhet mással, akkor azzal fenyegeti, hogy kitaszítja őt a szeretet köréből! A két nem között hatalmas különbség van. A férfiakban él egy belső program ami alapján szaporodni akar, tehát, szexelni akarnak más nőkkel. Akkor is, ha szeretik a párjukat és akkor is, ha nem! Nyilván valóan kivételek mint mindig most is vannak.

Úgy érzem, hogy a szeretetnek két fajtája van. Az egyik szeretet birtoklásra alapul, például eszek egy finom csokit és birtoklom, a másik pedig amikor szeretem a másikat azzal együtt aki, és elfogadom úgy ahogy van. Van egy mondás: "ha tiltásra tanítasz, hazudni tanítasz". A mai monogám kapcsolatokra nagyon is igaz, hogy a férfiak döntő többsége nem meri elmondani, hogy szexelne más nővel, mert fél, hogy kikerülne a szeretet köréből ha őszintén elmondja vágyait. Ha valóban szeretsz valakit azt veszed figyelembe ami neki jó, és örülsz annak, hogy ő jól érzi magát, akkor is, ha épp mással érzi jól magát!

A legtöbb kapcsolat kalitkába zár mint egy madarat, ahol enni inni kap a jószág, de nem szabad kirepülnie, mert mindenki retteg a félelemtől, hogy mi lesz, ha nem tér vissza! Én viszont úgy gondolom, nyissuk ki azt a kalitkát, és engedjük el a kismadarat, és akkor mindig vissza fog térni hozzánk, sőtt még a tenyerünkből akar majd enni!
A valóság az, hogy az emberek körülbelül 10 százaléka monogám, a többség pedig csak a társadalom elvárásainak megfelelési kényszere miatt kénytelenek monogámként viselkedni.

Az ember kiakarja általában sajátítani a másikat, a tudat alatti berögződések és a társadalmi elvárások miatt. Az is probléma, hogy ha a férfi szexelne mással a partnerén kívül, akkor azt megcsalásnak hívjuk. A férfiaknál a szex egy vonzó idegen nővel legtöbbször csak egy vágy, egy testi szükséglet és egy férfi számára ez lelkileg szinte semmit nem jelent. A társadalmi elvárások, és az általános gondolkodás miatt, a férfiak kénytelenek manapság hazudni, és elhallgatni ilyen vágyakat. Ha igazán szereted a másikat, azzal együtt szereted, hogy lefeküdne mással is, és elfogadod az nélkül, hogy elnyomnád a vágyait. Egymás igényeit és érdekeit kellene figyelembe venni az elnyomás helyett.

Úgy gondolom, hogy az-az igazi kapcsolat, ha mindkét fél szabad, és azért vannak együtt, mert jól érzik magukat egymással, és nincsenek korlátok sem, ezért a poligámia sokkal őszintébb és bensőségesebb kapcsolati típus, mint egy monogám. Egy nyitott kapcsolat egymás kölcsönös szeretésére, és megbecsülésére alapul. Sajnos a férfi legtöbbször kénytelen hazudni, mert ha megmondaná, hogy szexelne más nővel, az aktuális nő elhagyná, ezért ez a monogámia egy belekényszerített állapot.

Ha szeretsz valakit szabadítsd fel! Ez egy bölcs közmondás... Egy kapcsolat akkor jó, ha őszinteségre és szeretetre alapul, és elfogadjuk a másikat minden hibájával együtt, és hagyjuk, hogy szabad legyen. Ez sokkal őszintébb, mint egy monogám kapcsolat, ami egymás birtoklásáról szól, és egymás tiltása minden nemű más féllel való szexuális együttléttől. Az igazi párkapcsolatban úgy érzed szabadabb vagy, mint előtte.

A 21. században a poligám kapcsolatok sokkal őszintébbek és célravezetőbbek, és a legtöbb mai monogám kapcsolat elnyomásra alapul, és valójában az egyik fél inkább lenne poligám. Természetesen vannak jól működő monogám kapcsolatok is, ahol mindkét fél csak egymásra vágyik szexuálisan is, de ezek a kapcsolatok legtöbbször azért monogámok, mert a legelső partnerrel jöttek össze, de ez is főleg a 20. századi emberekre jellemző, és ha megnézzük manapság talán egy-két idős házaspárra igaz ez az állítás.

A legtöbb ember monogámnak vallja magát, és kikéri magának, ha azt állítják róla, hogy poligám, mivel neki csak a partnere kell saját bevallása szerint, de hiába szerelmes egy nő, és vonzó a partnere, azért ha meglát egy igazán jó pasit ő is megnyalja gondolatban a száját. Nagyon ritka ha két ember összejön, és valóban csak egymásra vágynak életük végéig, de én elvi alapon úgy gondolom, ha nem vágynék senki másra, csak a partneremre szexuálisan, akkor is szeretném fent tartani a jogot arra, hogy ha esetleg meggondolnám magam, bárkivel szexelhessek.

Egy őszinte kapcsolatban, szabadon, szeretetteljesen sokkal mélyebb kapcsolatot lehet kialakítani, mint egy hazug, korlátok közé szorító, inkább birtokló, mint valóban szerető kapcsolatban!
Köszönöm a figyelmet, ha gondolod iratkozz fel, vagy szállj vitába!