Sokszor elgondolkodom azon a szituáción, hogy mi történne akkor, ha sétálnék az utcán, és találnék egy pénztárcát nagyjából egymillió forinttal, mellette pedig a tulajdonos adataival, lakcímkártyájával. Nagyon nehéz kérdés, hogy az egyéni érdekérvényesítést részesítsük-e előnybe, vagy erkölcsös állampolgárként a jognak megfelelően eljuttassuk a tulajdonosának?

Sokan hozzám hasonlóan szegény családból származnak, és nekik egy ilyen összeg megtalálása szinte életet változtathat meg, és elképzelem azt, hogy elviszem a házhoz ahol az az ember lakik, majd annyit se mond, hogy: kösz. Ilyenkor természetesen egyből bánnám, hogy mi a francért voltam jó fej, amikor a társadalom nagy része már szociopátiásan viselkedik, és ha megkérdeznék tíz embert, hogy hányan adnák vissza, egyetlen egy mondaná talán azt, hogy visszaszolgáltatná.

Az ember úgy érzi sokszor, hogy sosem történik vele semmi szerencsés dolog, de végre az ölébe hullott egy köteg pénz, igaz valaki kárára, de még ezt is adja vissza? Ennyit se érdemli meg? Plusz aki elhagy ennyi pénzt, az meg is érdemli, gondolják sokan, viszont én úgy gondolom, hogy erkölcsileg az a helyes, ha empatikusan állunk az embertársainkhoz, és abba is belegondolunk, hogy valaki élete tökre mehet azért, mert nem adjuk vissza a pénzt.

Talán meg sem köszönik majd, és talán nekünk is hatalmas szükségünk lenne rá, de hiszek benne, hogy bűn eltenni a pénzt ilyen esetben. Nagyjából hasonló cselekedet zsebre tenni ezt a pénzt, mint úgy kirabolni egy boltot, hogy nem tudja meg senki, csak jelen esetben kevés a lebukási veszély. Felvet az is egy kérdést, hogy mi számít erkölcsös pénzszerzési módszernek, és mi az ami nem.

Erről az a véleményem, hogy:"mindent szabad, ami másnak nem árt", de a jelenlegi munkák jelentős része valami káros tevékenységű multinacionális cégnél zajlik, tehát ennyi erővel a pénzt el is tehetnénk zsebre nem? Úgy gondolom az ember akinek van erkölcse, az káros hatású multinacionális cég tevékenységben sem vesz részt! Persze ezt könnyű mondani, főleg egy apának három gyerekkel a családban, akinek a kérdése:
mégis hogy éljünk akkor meg, ha nem megyünk oda dolgozni?

Sehogy...

Sajnos ahhoz, hogy az ember az elveit mindenképpen tartani tudja, elengedhetetlen sokszor a pénz,  mert ennek hiányában kényszerhelyzetbe kerülünk, tehát..? Tehát elteheted a pénztárcát, vagyis nem is teheted el! Inkább nem teheted el! Szóval most elteheted ilyen esetben, vagy nem? Én a választ nem tudom... Mondjátok meg Ti mi a véleményetek!

Családi összhang

Marihuana fogyasztás esetén lazának, és jókedvűnek érezzük magunkat, sokszor nevetünk, vagy mosolygunk is. Gyakori, hogy úgy érezzük, mintha kicsit lebegnénk a föld fölött, és tény, hogy a hangulatunk legtöbbször jó ilyen esetben. Alkoholfogyasztás esetén nem ennyire unalmas az élet, mivel nem egységesen jó a kedvünk, hanem személyenként különböző érzelmeket válthat ki. Kinek hiányzik az unalmas jó kedv, mikor az alkohol változatos érzelmeket biztosít? Hiszen lesz olyan amikor sírni fogunk, azt pedig minden férfinek kell néha! Az is egy fogós kérdés, hogy miért akarjunk nyugodtak és lazák lenni, főleg lebegni, mikor alkoholfogyasztás esetén dülöngélhetünk jobbra és balra közben pedig kioszthatunk agresszíven pár pofont is a családban, mert az asszony én a gyerek rászolgál időnként. A felgyülemlett dühöt is segít az alkohol kiadni magunkból, bezzeg a marihuana…

A rászokás

A marihuana fogyasztás kémiailag nem okozhat függőséget, mivel ez egy természetes növényi anyag, ennek ellenére mégis nagyon sokan fogyasztják, pedig illegális! Nap mint nap tekerhet az ember egy cigit, de sosem fog komoly függőséget okozni. Kinek hiányzik ez a probléma? Tudjuk jól, hogy az ember mindig szeret valamit igazán megkedvelni, és igazán függni valamitől ami jó érzést okoz, ezért érthetetlen, hogy valaki alkoholfogyasztás helyett füvezik!

Legalitás

A marihuana fogyasztását az állam tiltja! Az alkohol fogyasztást nem. Bűnöző vagy? Ha nem, akkor nem fogyasztasz marihuanát sem!

Hosszú távú hatás

A marihuana köztudottan nem okoz komolyabb hosszú távú negatív hatást, sőt szóbeszédek járnak arról, hogy egy-egy állam titkolja, hogy milyen csodálatos hatásai vannak a szervezetre ennek az anyagnak. Állítólag még a rák gyógyításában is segítséget nyújt. Az emberek viszont szeretnek veszélyesen élni! Mégis ki szeretne egy unalmas veszélytelen kábítószert fogyasztani, mikor ott van az alkohol, amivel hosszú távon tönkretehetjük a májunkat, és pusztíthatjuk az agysejtjeinket is?

Árkülönbség

A marihuana ára átlagosan 2500 forint/gramm áron kapható, ami egész olcsónak tekinthető azt figyelembe véve, hogy ezzel a mennyiséggel egy személy egy napig jól érezheti magát. Ezzel szemben az alkohol árát nézzük meg! Kapni már olcsóbb, és drágább italokat is, viszont azzal mindenki egyet ért, hogy semmi értelme olcsón megvenni a marihuanát, mert az igazán igényes ember nem sajnál egy üveg alkoholra 10000 forintokat sem költeni. Nem az ár számít, hanem a minőség!

Az adózás

A marihuana mivel illegális, ezért nem kell adózni sem utána, viszont minden tiszteletreméltó állampolgár szeret adózni, és támogatni a kormányt, ezért alkoholt vesz, ha választhat a két szer között!

Végszó

Sokan vagyunk, akik nem értjük a szarkazmust, ezért nagyon fontos, hogy sose éljetek szarkazmussal, még én sem szoktam élni vele!

5. "Mi van a táskámban?

 
Arról a videósról van szó, aki a világhoz abszolút semmit nem ad hozzá, igaz el sem vesz belőle. Van egy táskája, amelyben lesz egy vagy több tárgy, amelyet egyesével bemutat. De minek? A videó egyetlen célja a zsákbamacska elvű kíváncsiságfaktor kielégítése, mert az ember kíváncsi mi is van ebben a kis ridikülben. Egyértelműen öncélú tartalmatlanság gyártás folyik, de különösebb kárt nem okoz ha ilyesmit nézünk, ezért is került csak az 5. helyre.

4. "Reakció régi képeimre"

 
Általában itt a befutott videósokról van már szó, akik azzal próbálnak lájközönt elérni, hogy régebbi videójukat, vagy képeiket nézegetik, és közben oltogatják saját magukat a kamerjukban. Láthatjuk ahogy folyik az agyjátszás a vlogger részéről, és úgy próbál meg feliratkozókat gyűjteni, hogy saját magát a saját maga korábbi verziójához képest magasabb szintűnek tünteti fel, ezért így nem sért meg senkit. Miért ez a 4. helyezett? Azért, mert táskanyitogatás esetén legalább valaminek a bemutatása megtörtént, itt csak a tömény érdektelenséget tapasztalhatjuk.

3. Ne énekelj kihívás!

Elérkeztünk arra a pontra, amikor a nézőket totálisan hülyének nézzük, és gátlástalanul ki is használjuk! Gondolja a vlogger... Azt látjuk, hogy egy ember elkezd zenét hallgatni, és megpróbál nem énekelni! Megpróbálják azt elhitetni velünk, hogy egy jó zenének a hallgatása olyan szintű érzelmeket vált ki belőlünk, hogy szinte lehetetlen kibírni az éneklést.Természetesen van amikor szinte mindenki dalra fakad ha egy jó zenét hallgat, de senki ne akarja már beadni nekünk, hogy kibírhatatlan lenne visszatartani, ha magunkba akarjuk folytatni ezt a késztetést! Vegytiszta agyjátszás folyik végig a videóban, amit megtekintve a jobb érzésű néző kínosnak él meg. Miközben nézem, én érzem magam kínos helyzetben, de az a szomorú, hogy a vloggernek kellene!

2. „Szponzorálnak, ezért turmixolok!”

Az erkölcstelenség mintapéldája tárul szemünk elé, amikor valaki valami drága tárgyat összeturmixol, szétver, elpusztít, csak is azért, mert öncélú érdekeit szolgálja ez a tevékenység, hiszen a szponzorok ezért rengeteget tejelnek számára. Nem maga a tárgy pusztításán van a hangsúly, amelyet kap a vlogger, hanem az erkölcstelenségükön, mivel képesek olyan tárgyakat reklámozni, amelyek akár még károsak is lehetnek. Nem is a szponzorációval van az igazi probléma, hanem azzal, hogy a vlogger belemegy abba az üzletbe, hogy marketingnek használva a saját felületét az arcunkba tol egy, rosszabb esetben több reklámot, és nem utasítja vissza, mivel a videóit eleve üzletként tekintette. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket nem bűn szponzorálni, és az még pozitívum is, ha a vlogger ezt elmondja nekünk, viszont az amikor valaki csúsztat, hazudik, és úgy csinál, mintha nem is lenne szponzoráció, hanem csak úgy eldöntötte poénból, hogy leturmixol egy iphone-t az már arcátlanság.

1. "Önjelölt egó-trainer vagyok"

Sokan Szabó Péter, és Oravecz Nóra nyomdokaiba lépve megalkotják azokat a videókat, amelyek az előbb említett két "bölcselő" giccshintésére és ördögi ámítására alapul. Ezek az önjelölt vloggerek minden egyes videójukkal az egódat akarják magasabbra pumpálni, és közhelyekkel tömni az agyadat, mint például: "Ha igazán akarod, akkor bármit elérhetsz". Mi is ezzel a probléma? Az, hogy borzasztóan káros, és hazug! Elhitetik veled, sokszor csak éppen hogy 15 éves tinik, akik jól megtanulták a felüljáróik hazugságaiból a manipuláció eszközeit, és ideológiáit, hogy: "bármi lehetséges, nem létezik lehetetlen, minden fejben dől el", és még egy rakat közhelyet. Az életben viszont nem elegendő borzasztón akarni valamit! Tehetség kell, kitartás, alázat, és még csomó tulajdonság, és összetevő, amely eljuttat a céljaidhoz. Az ego pumpálása által csak vakmerő leszel, és elveszíted a realitásodat. Az egó-tréner megtanít arra, hogyan viselkedj szociopata módjára, mivel téged helyez mindig a középpontba, és csak a Te érzelmeid számítanak szerintük. Elidegenít azoktól a barátaidtól, akik esetleg rossz életszakaszban vannak, mivel: "kerüld a negatív embereket". Maradjatok a realitás talaján, és ne az egótokat tömjétek, hanem az igazságérzeteteket, és harcoljatok az igazságtalanság ellen!

Végszó

Természetesen ez egy szubjektív lista, és biztos vagyok benne, hogy sok vlogfajta van, amely kritikát érdemelne, ezért kíváncsi vagyok a véleményetekre, amit bátran osszatok meg velem! Ha tetszett a bejegyzés oszd meg bármilyen platformon, mivel egy feltörekvő blogger vagyok, és fontosnak érzem, hogy nagyobb tömegekhez is szólhassak közcélú érdekekből. Köszönöm szépen ha végigolvastad!

Úgy gondolom, hogy manapság azok az írók, slammerek, rapperek, akik valóban egyedi tartalmat képesek gyártani, és magas szintű művészetet is képviselnek, ezek mellett rendelkeznek megfelelő progresszióval, és intellektualitással, azok a legtöbb esetben elvesznek! A probléma gyökere ott kezdődik, hogy alacsony színvonalú a közgondolkodás, és a kultúra is egyaránt. A legtöbb közismert előadó a multi cégekhez hasonló módszerekkel, piackutatás útján méri fel az igényeket, majd ennek megfelelően gyártja le a befuttatni kívánt tartalmat, amely rendszerint egy semmit mondó, patetikus, nyálas és szemétre való alkotás.

Ezek a zenék a fülekbe kerülnek, kialakítják a hallgatókban a referenciákat, tehát a közízlést. Ez egy ördögi kör, mivel a rossz közízlés számára legyártják a rossz ízlésű zenéket, aminek hatására egyre jobban és jobban megy lefelé az igény a minőségi alkotásokra. Természetesen ezt a folyamatot észre sem veszi az átlag ember. Ebből következik, hogy mivel a kukába való mocsokra van igény, és ez a referencia, ezért egy intellektuális, egyedi, vagy valamilyen valódi tartalommal bíró zenére csak a társadalom töredéke kíváncsi. A legtöbb ilyen előadót, akik valóban valami nagyon egyedi tartalmat gyártanak, megnézik mondjuk 5000-20000-szer a youtubeon, ezzel ellentétben a semmitmondó popzenék 1-10 millió megtekintéssel is "büszkélkedhetnek". Szerintem ez elkeserítő, és számomra nagyon idegesítő is, amikor azt látom, a tehetségtelen emberek vannak futtatva, vagy tehetséges emberek, akik eladják magukat azért, hogy kiszolgálják a rossz közízlést!

Leadnak ezek az előadók egy gagyi szerelmes számot, vagy kamu gengszterkedést, jól hangzó, és köztudottan kedvelt szófordulatokkal, de lázadás helyett mi a reakciótok emberek? Igen... Tomboltok a zenére! Gratulálok! A régi költészet eléggé kötött forma volt, és úgy gondolom, hogy elavult, ezért modern formában kell a mondanivalót közölni, mert a 21. századi ember csak ebben a formában képes befogadni a mondanivalót, amire két platform létezik, ha ezen a síkon gondolkodunk. Egyik platform a slam poetry, a másik pedig a korábban már említett rap zene. A slam poetry a szememben egy 21. századi műfaj, viszont vannak itt is kritikát igénylő jelenségek.

A slam poetry egy előadói műfaj, ahol a költészet ötvözve van az előadásmóddal, viszont a problémát pont ebben látom. Ne értsen félre senki, a slam poetry egy magas szintű műfaj, és támogatója is vagyok, de nagyon sokszor azt vettem észre, hogy képtelen a legtöbb ember objektívan bírálni mondjuk egy verseny esetén, mivel az előadó személye, gesztikulációja is látható, és első sorban nem a tartalom hanem az előadásmód és személyiség  ami alapján a bírálatok megszületnek.

Ergo egy sokkal jobb író lehet csak negyedik helyezett lesz, mint az aki az első helyet szerzi meg az egyedi személyiségével. Problémát még abban látom, hogy a legtöbb slam előadásnál megvannak a bevett módszerek, amelyekkel győzni lehet. Kevés olyan slam előadást láttam, ahol nem észleltem erőltetett, szugerált előadást, és azt a jellegzetes humort. Nem is az a baj, ha valaki humoros slammelés esetén, de hogy szinte mindenki ugyan úgy, ugyan olyan hangsúllyal teszi ezt...

Persze vannak kivételek, és ez eleve egy intellektuális műfaj, de én úgy gondolom elsősorban mindig minden körülmények között a tartalom a fontos, az adott mondanivaló, nem pedig maga az előadásmód, vagy a személyiség, és ezt fontos elvemnek is tartom. Engem nem érdekel ki mond valamit, hogyan mondja, hogy néz ki aki mondja, engem csak az érdekel, hogy az adott mondanivaló mennyire érvényes! A rapzene még egy ennél is lazább műfaj, tehát ha a slam poetry volt a skála közepe, akkor a rapzene a skála teteje a szabad előadásmódot tekintve.

Ez a műfaj nyugatról érkezett hozzánk pár évtizede, és egy utcai, gengszter légkörből ered. Most pedig itt vagyunk Magyarországon, és MR Missh, és Raul ontja magából a szerelmes számokat? Valami nagyon nagy probléma van... A szerelmes számokkal nem is lenne baj, de konkrétan olyan szövegeket írnak, hogy nézem a klipjüket, és nem értem hogy-hogy nem esik le a bőr a képükről, mert olyan szinten hallani és látni, hogy totálisan azt írják meg, és olyan módon, ahogy a hallgatók azt várják, hogy már én érzem kellemetlenül magam!

Felmérik az igényeket, majd totálisan legyártják azt amit kell. Horváth Tamás és Raul előadják a macsót, akiket a csajuk bántott meg, pedig ők milyen rendesek voltak, majd olyanokkal vagdalkoznak, hogy a világban keveset látnak hitből, őszinteségből, szeretetből! Szinte röhögnöm kell rajta, mikor hallgatom a szövegeiket! Ezek az "előadóművészek" semmit nem adnak hozzá a világhoz. Megírják azt szövegileg, amely egy tizenéves érzelmileg fejletlen, szerelmes lányban található lelkileg, majd a szerencsétlen csajok megőrülnek értük.

A másik kategória a befutott rapperek között a keménykedős, gengszterkedős előadók! Komolyan itt Magyarországon akarnak gengszterkedni? Mindenki olyan szuperkemény mostanában aki rappelésbe kezd, de nem értem mitől. Mindenki megfürdene a másik vérében, ha "baszakodnak velük", de szerintem mégsem voltak még egyetlen thai-box vagy karate edzésen sem. Itt Magyarországon nagyon kevés helyen van valóban utcai és gengszter körülmény, és már eleve nagyon elcsépelt, és semmit mondó erről rappelni.

Mr. Busta abból él, hogy minden emberben ösztönösen benne van a harci vágy, düh, és ezt az életérzést erőlteti a tehetségtelen "költői" képességeivel ránk. Konkrétan olyan egyszerű szövegei vannak, hogy előre kiszoktam találni 3-4 soron keresztül a mondat végi rímpárjait, feltéve ha rímelnek egyáltalán. A harmadik kategória rap terén az nem más, mint az: "olyan laza vagyok, hogy hű és be vagyok tépve amivel most pózolni is fogok" előadók.

Ezek az előadók is tudják, hogy a sok kis butább tini, majd arcoskodni akar azzal, hogy milyen nagyfiú, és ezért a füves zene menő lesz a baráti körében, ezért természetesen minden második rapper nyom valami zenét, ahol arról van szó, hogy juj de be van tépve, és ettől most nekem pacsikat kellene dobálnom neki és összekacsintani vele! A rapzene nagyon közel áll hozzám, szinte az életem része, de itt is az a helyzet, hogy a legjobb előadók nem közismertek.

Arra szeretnék mindenkit kérni, hogy aki zenét hallgat, olyat amelynek szövege is van, az kritikusan álljon hozzá, és értelmezze azt. Gondolkodjon el rajta, hogy mit sugall, és mennyire egyedi a tartalom! Mivel másabb mint a többi előadó, akarnak-e manipulálni, vagy valóban autonóm tartalomról van szó? Ez azért fontos, mert ha nem álltok így a világhoz, akkor a kultúra tovább fog romlani, és a valódi, igazán tehetséges emberek igazságtalanul elvesznek a sok hulladék előadó között!

Ha elfogadjuk azt a vallási nézőpontot, miszerint Isten a mindenség megtestesítője, tehát minden ami létezik Isten részét képzi, és az-az élet célja, hogy halál után a világmindenséggel egyesüljünk mind ezt ugyan úgy, ahogyan az emberi testet alkotó kis sejtek is teszik, akkor ezek szerint az ego maga a "gonosz"?

Egy analógiával élve a sok kicsi részecskénk alkot egy magasabb rendű lényt, egy gondolkodó egoista embert, ugyan úgy, ahogy a sok ember alkot egy magasabb rendű lényt Istent. Mivel az ego által válunk külön az egységtől, ezért ez olyasmi mint az ember szervezetében a rákos sejt, ami a többi sejttől eltérően kezd el viselkedni. Akinek nincs egója, az lelkileg nem tud sérülni, és a lelki sérülés és a hatalomvágy minden „bűn” eredendője, ahol az ego javakat akar felhalmozni, hatalmat, bosszút akar.

Az éntudat ha megszűnik nincs ilyen probléma, mert az életre nem úgy gondolsz, hogy Én, hanem úgy, hogy mi. Tehát ego nélkül nem lenne háború a világban,ez a béke alapja. Érthető az egó evolúciós kialakulásának oka, és az egód legyőzése egyenlő a halállal, mivel ha megszűnik az egód, akkor megszűnsz létezni egységként. Próbáld meg hogy csak egy órán keresztül elérd azt hogy úgy érzed nem a tied semmi, és ne foglalkozz semmivel amit birtokolsz testileg és lelkileg.

Én 3 percet nem birok ki, hogy az egómat megszüntessem. Az ego égése fájdalommal jár. Amikor elkezd kiégni belőled, akkor az ego mindig ordítani kezd, hogy:"na várj már én nem egyesülök sehová". Egyébként a szeretet az empátiából születő érzelem, és úgy érzem ez a kulcsa mindennek. Jobban is belemehetnék a filozofálásba, de úgy érzem ezek szerint az ego eltüntetése lenne az élet célja, mivel az a "gonosz" ami által külön válsz Istentől.

Még annyival kiegészíteném így felvetve egy gondolatot, hogy a pszichopaták mivel nem éreznek semmilyen lelkiismeret furdalást, ezért az is egyfajta filozófiai kérdés, hogy ők állnak legközelebb Istenhez? Mivel a zsigereikben van hogy semmi sem számít, és olyanok mint egy Istenen belüli kisebb isteni állapot (filozófiai értelemben), hiszen nekik semmi gátjuk vagy félelmük nincs. Vagy talán pont ők az egóközpontúság miatt maga a "gonosz" földi megtestesítői a tiszta ego?

Köszönöm, hogy elolvastad, ha úgy érzed megérdemel nagyobb nézőközönséget a blogom, oszd meg a bejegyzésem!