A mai napon reklámoztam az egyik csoportban egy blogbejegyzésemet, és könyvbe illő mintapéldát kaptam arról, hogy milyen az amikor valakinek nincs vitakultúrája, és milyen eszközöket használ a legyőzésünkre érvek helyett. A személyiségjogok megsértésének elkerülése érdekében kitakartam az arcát. Íme:

Láthattuk épp, ahogy a hölgynek kifogása van azzal kapcsolatban, hogy megosztok egy oldalt, ami nem az enyém szerinte, hanem másé, amit én csak felületnek használok. Részben igaza is lenne, de ha rámegyek a blog.hu-n a követők felületre akkor a következő üzenet vár: " A blogod követőinek száma 8".

Ez bizonyítja, hogy ezek szerint még a blog.hu is az én oldalamnak tekinti, szóval eddig a hirdetésemet nem kifogásolhatja a "vitapartner". Tény, hogy az elején kicsit én is cinikus voltam, de olykor én is hibázom. Most viszont lássuk a folytatást, hiszen még igazán ízletes falatok jönnek!

Ez volt az a pont amikor berobbant a pokol, és megtudhattuk, hogy a nő a cikkemet el sem olvasta, hiszen az tuti baromság, már a címe miatt is, ennek ellenére kifejtette, hogy miért rossz a cikkem. Logikus... Ezt pedig meg is fűszerezte "némi" személyeskedéssel, ahol az érveimre a tipikus "mit tettél le az asztalra" mentalitást láthatjuk, amivel szeretne elhitelteleníteni elenyésző sikerrel. Még azt is megkaptam végül, hogy nem is értem miről beszélek, ezt persze úgy írja le, hogy közben a cikket elmondása szerint még el sem olvasta. Viszont most ugorjunk tovább!



Válaszoltam arra, hogy miért tartom magam hitelesnek, és mi a hitelesség fogalma véleményem szerint, és mivel láthatóan eléggé kultúrsznob, ezért megosztottam neki azt a cikkemet, amely arról szól, hogy ki is az értelmiségi a szememben. Arra is reagáltam, miszerint nincs egy lájkom sem, ezért bizonyíték gyanánt be is linkeltem számára egy képet, ahol bekereteztem neki, hol találja meg a lájkok számát, igaz ez nem tudom fontos tényező, egy cikk hitelességével kapcsolatban. A végén még egy icipici kis személyeskedés a változatosság kedvéért. Viszont ideje tovább lépni, és olvasni a fejleményeket!

Megjelent egy intelligensnek tűnő Úr, és kifejtette rövid véleményét, majd én is kifejtettem a nőnek, miért is tartom őt alkalmatlannak a vitára. Erre a reakció egy újabb "mit tettél le az asztalra" mentalitású kérkedés egy kis suhancnak leminősítéssel meghintett személyeskedéssel. Kifejtettem neki, miért lett ez a címe a cikkemnek intelligensen, majd az arcomba kaptam, hogy én személyeskedem. Na nézzük az utolsó képet, nyugalom, nem csak ti fáradtatok el, én is...

Az elején kultúrmarxistának neveztem, szóval elismerem részemről is volt egy kis személyeskedés, majd kisebb szélmalom harcot vívtam még, és eljött az a pont, amikor feladtam. Nem voltam hajlandó tovább energiát pazarolni erre a nőre, főleg, hogy végül már le is lettem hülyézve, ja és persze ezt úgy, hogy a cikket még elméletileg mindig nem olvasta el. Úgy gondolom azért fontos a vitakultúrát gyakorolni, hogy elkerüljétek a nő sorsát, és ne készüljön belőletek is egy vicces cikk, ahol ha feltüntetném az arcát közröhej tárgya lenne!