Manapság egyre elterjedtebb az a gondolkodásmód, miszerint az ember akkor boldog, ha szinte mindig mosolyog, jókedvű, és céltudatos. Sokszor láthatjuk azokat a patetikus megjegyzéseket is, amik arra biztatnak minket, hogy a negatív dolgokkal nem szabad foglalkozni, mert felemésztik az energiáinkat, és ezért a negatív embereket is kerülni kell.

Általános közgondolkodás, hogy aki negatív témákról beszél mint például: az eutanázia, abortusz, kapitalizmus, marihuana liberalizáció kérdéskörei, az személyében és gondolkodásmódjában is negatív, ezért  a "pozitív" emberek, egyből belehelyezik a kritikus gondolkodót a "negatív" skatulyába, akitől az előbb említett magatartással távol tartják magukat.

Ezek az önmagukat pozitívnak valló szektatagok, bezárják saját magukat egy patetikus térbe, ahol csak a hozzájuk hasonló emberekkel kommunikálnak, és amint negativitást érzékelnek egyből kirekesztenek, mondván Te nem vagy sikeres ember, "hiszen negatív vagy".

Úgy gondolom, hogy fontos a kritikus attitűd, miszerint az ember objektíven vizsgál egy adott szituációt, témát, kérdéskört majd levonja a konzekvenciát elhatárolódva érzelmileg tőle. Véleményem szerint a pozitivitás nem a giccses mosolygás, és a boldogság megideologizálása, amit publikálhatunk a közösségi oldalakra, és nem is a permanens jókedvet jelenti, hanem egészen mást.

A pozitív gondolkodás nem más, mint a fókuszod elhelyezkedése!

Az a személy aki pozitív gondolkodású valóban, az sem jókedvű mindig. A pozitivitás a gondolataink pozitív fókuszálásáról szól, és nem a giccses mosolygásról egész nap, ahol kirekesztjük azokat, akik nem olyanok mint én. A kritikus személy aki negatívnak bélyegzett, fontos témákról beszél, és pusztán a témák választása miatt nem lesz személyében is negatív.

A sikeres emberek fókuszálásukban pozitívak, mivel igyekeznek racionálisan mérlegelni egy adott témakör, vagy esemény történéseit, de nem akadnak el a hibákon, és nem esnek kétségbe miattuk. A valóban pozitív embereknek szükségük van a kudarcokra is, mert az ad nekik erőt a további küzdelemhez.

A kritikus aki háborúról, halálesetekről beszél, azért gondolkodik és kommunikál ezekről a témákról, mert rendkívül fontosak, és liberális alapkövek, amelyeket ha eltaposnak a "pozitív szekták", akkor nem lesz aki harcol, a világ igazságtalanságai ellen, és a fontos dolgok mellett.

Engem személy szerint dühít ez a modern pozitív szekta, mert borzasztóan felszínes, és egy giccsel átitatott véleménybuborékba zár, amely nem engedi be a cukormáz borítású falain belülre a fontos társadalmi kérdéseket, mert negatívnak titulálja, és kirekeszti azt.

Nincs olyan ember, aki mindig boldog, és mindig őszintén mosolyog! A pozitív ember nem egy vattacukor ami mindig édes és színes, hanem egy üveggolyó ami átlátszó, és látszódik benne a körülötte lévő tér, és azon belül kiválasztja, hogy a tér melyik részével érdemes foglalkozni! Legyél minél tisztább, mint az átlátszó üveggolyó, és tudd, hogy mivel foglalkozol azok közül amit látsz, és ezután fókuszálj arra, ez a pozitív gondolkodásmód!

Sokat emlegetem a prolikat, de még sosem említettem, hogy milyen különböző kategóriákba sorolhatóak! Talán magadat értelmiséginek vallod, de miután ezt elolvastad, és magadra ismertél fel leszel háborodva, viszont ez nem probléma, mert az emberi egod lerombolása csak segíteni fog, hogy idővel talán magasabb szintre lépj.

A kultúrsznob

A kultúrsznob az a fajta proli, aki minden egyes lélegzetvételével igyekszik kifejezni azt, hogy ő milyen intelligens, és azt, hogy milyen magasan művelt. Egyfajta cinikus megvetéssel tekint mindenkire, akit ő nem tekint értelmiségi személynek, és őt az élteti és motiválja, ha felvághat az intelligenciájával. A kultúrsznobnak gyakran nincs szilárd önbizalma, ezért nárcisztikus, és igyekszik a központba kerülni intellektusával, ami legtöbbször csak látszatintelligencia, mert valójában felszínesen és egyszerűen gondolkodik. A kultúrsznob gyakran kalapban jár, szeret bort ízlelni, és a többi kultúrsznobbal bort elemezni szabadidős tevékenységként. Véleményük felszínes, de a társadalmétól tágabb, amivel szívesen elhencegnek. A kultúrsznob büszke a felszínes tudására, amiről ő azt hiszi, hogy a tudás csúcsa. Gyakran kedvel olyan előadókat, akik eltérnek az átlagtól, vagy azt akit david bowienek hívnak. Sokszor a Jazz-t is kedvelik, vagy a festményeket, és megvetnek érte, ha te ezt nem kedveled. Vannak a kultúrsznobnak alfajtái is, mint például a nyelvtanfasiszta, aki ha talál egy nyelvtani hibát a szövegedben, akkor egyből ajánlja számodra a magyar nyelvkönyvet az helyett, hogy érveket sorakoztatna fel.

A primitív

A primitív állati ösztönökkel bír, és büszkén megvallja a világnak azt hogy ő létezik. Gyakran üvölteti a zenét mobiltelefonján, ezt persze úgy, hogy mindenki hallja, még akkor is amikor a buszon valaki aludni szeretne. A primitív proli igyekszik büszkélkedni olyan dolgokkal, hogy a kocsmában hogyan vert meg valakit majdnem, vagy egy lánnyal hogyan szexelt. A primitív proli rendkívüli mértékben szereti a pénzt, és mindig szeretne gazdag lenni, ezért gyakran tipmixel. Bármit szívesen csinál, ami a könnyű pénzszerzést előtérbe helyezi. Ez az a kaszt, ami szinte teljes mértékben az ösztöneit használja, és nem igazán képes az önkontrollra.

A tükörhobbit

A tükörhobbit az a típusú ember, aki a külsejével azonosítja a boldogság mértékét. Minél vonzóbb a róla készült kép, amit a lehető legtöbben tekintenek meg a közösségi oldalakon, ő annál inkább egoistább, és boldogabb. Ez a fajta ember igyekszik minden nap több képet is megosztani saját magáról mind ezt olyan formában, és olyan jelleggel, ami a lehető legtöbb kattintást eredményezi. A tükörhobbitok imádnak látszani, ezért kedvelt hobby számukra a modellkedés, vagy az olyan jellegű tánc, ahol a lehető legjobban tudják mutogatni a feneküket, vagy a mellüket. Ez a fajta egyed mindig magabiztos, és hisz a céljaiban, ezen kívül nagyon gyakran hasonló barátokkal rendelkezik. A tükörhobbit gyakran anyagias, és pénzéhes, ám ezt igyekszik leplezni.

A nyugger

A nyugger a nyugdíjasok egy olyan speciális fajtája, amely gyakran lefojtott agresszióval rendelkezik, és ezt olyan formában éli meg, hogy egy adott háztömb lakóit terrorizálja. Gyakran rosszindulatú, és szexista, öltözködését tekintve kedveli a zokni szandál kombinációt. Sokszor figyeli a körülötte lakókat akár egy titkos ügynök, és ha neki nem megfelelő dolgot lát, azt a másik orra alá dörgöli, hogy a lelkében felgyülemlett káoszt enyhítse.

Az átlag ember...

Igen, sajnos az átlag ember felszínes, és buta. Gyakran általános véleménnyel rendelkezik a világról, és a világ komplexitása megértésének próbálkozása helyett gyakran alkalmaz sablonvéleményeket, és sablongondolatokat, amelyeket át sem gondolt. Gyakori átlag embertől származó proli gondolatok:

-Aki megölt valakit, azt ugyan úgy meg kellene ölni!

-Ha a pasim lefeküdne mással, akkor már nem szeret!

-A marihuána drog, ezért rossz!

-lyuk lyuk, csak a keret más


-Ha valami nem tetszik kritizálás helyett foglalkozz mással

-Pozitív gondolkodással mindent bevonzok amivel boldog leszek!

Nem szeretnék megsérteni senkit, de úgy gondolom, hogy nem szabad általánosan bevett gondolatok szerint élni! A világ legalapvetőbb dolgait is, amit megtanítottak számunkra, át kell gondolnunk, és mérlegelnünk kell, hogy: Biztos ez így helyes?

Gondolkodj, és kerüld az általános gondolkodást! Mégis hogyan léphetnénk a világ fejlődésében előre, ha még mindig úgy gondolkodsz, ahogy a nagyszüleid, de mind ezt úgy, hogy el sem gondolkodtál, hogy vajon helyes gondolatokat adtak-e át? Ezt a cikket azért írtam, mert számomra dühítő, hogy nagyon kevés az az ember, aki az általános dolgok elfogadása helyett gondolkodna komolyabb témákról is, és ennek hangot is adna, de reménykedem benne, hogy ez idővel változhat.

Ha tetszett a cikk, vagy bármilyen személyes kérdésed lenne:

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog

Gyakran gondolkodunk azon a kérdésen, hogy kik is vagyunk valójában, de a választ nem igazán kapjuk meg soha. Keressük a válaszokat a kérdésre, de csak kevesen hisszük azt, hogy a választ megkaptuk.

Én azt gondolom, hogy az ember nem a személyisége, és nem is az érzelmei, és nem is a teste, hanem egy ennél sokkal elvontabb és elgondolkodtatóbb dolog. Akármilyen furcsán is fog hangozni amit most állítok, de úgy gondolom, hogy mi valójában megtöltendő ürességek vagyunk, amit akár vákumnak is hívhatnék. Az ember legtöbbször saját magát a saját személyiségével azonosítja, pedig Te nem a tested, és nem is a személyiséged vagy.

Tudom ez homályosnak tűnik amit állítok, de igyekszem mindjárt érthetőbbé tenni a dolgokat. Úgy gondolom, hogy kezdetben létrejött a világmindenség, ahol még minden csak élettelen dolgokból állt, majd egyre komplexebb életformák alakutak ki, és az ember öntudatra ébredt. Az öntudatunk az ego, ami azt jelenti, hogy egy anyagmassza rájött a halandóságára, és úgy érzi saját magáról, hogy ő külön áll a mindenségtől, és ő nem része a többi dolognak. Ha a világmindenséget Istennek nevezzük, akkor az ego Isten rákja filozófiai értelemben.

Az Isten szótól ne ijedj meg, és nevezd ahogy szeretnéd! Úgy gondolom, hogy valójában nem különbözöl egy pohár víztől, és csak az öntudatod hiszi többnek magát a komplexitása miatt. Mi vagy akkor te? Semmi... Az "ember" a sorok közötti szóköz, és a szoba falai közötti üresség. A sorok közötti szóköz ad értelmet a betűknek, és a falak közötti "semmi" ad értelmet a szobának.

Nem a személyiséged vagy, mert ez csak az anyag maszkja, amit az ego önmagának tulajdonít. Az ego úgy viselkedik mint a rákos sejt az emberi testben, mert úgy gondolkodik saját magáról, hogy külön áll a többi szövettől, és önálló életet kezd el élni. Az ego isten rákja, és ameddig nem fogadjuk el azt, hogy egy kődarab és saját magunk megegyezünk, addig kárhozatra vagyunk ítélve.

Az élet három szférán zajlik: Test, Szellem, Lélek.

Úgy gondolom, hogy ez a három szféra egymásból ered, és legfelül áll mindennek a szubsztanciája: Isten/üresség amit egyébként bármilyen más névvel is illethetünk.

Isten az a minden és a semmi is egyszerre, olyan mint matematikában az X1,2 képlet. Isten az üresség, a semmi megtestesítője, de talán alkalmasabb szó rá a vákum. Alaktalan, anyagtalan, és személytelen, mégis belőle ered az összes többi szféra. A minden mögött rejlő eredő az a semmi, mégis ez ad értelmet mindennek, és ebből ered minden...

Zavaros ugye?

Gondoltam...

 

Úgy gondolom,hogy ebből az eredőből (istenből) születik a lélek. A lélek az ami által érzelmeket érzünk, és a lelkünkből születnek a gondolataink is. A gondolatokból pedig az anyagi manifesztáció születik, amivel sok spirituális könyv dobálózik örömmel. Tudom tudom, ezodumának hangzik, de olvass tovább, mert érdekes lesz!

Az emberi ego az anyagi síkba van zárva, és csak ezt a síkor érzékeli igazán. Az emberi öntudat abban "hisz" amit megesz, amit megiszik, amivel közösül, és racionális érvei vannak mindenre. Az emberi ego birtokolni akar, és az anyagi, tehát a legutolsó síkban akar örök életet szerezni ez által a többi szférát megkerülni. Ez sajnos sosem történhet meg, mert az emberi ego alapvetően kárhozatra van ítélve, és nem azért, mert a biblia szerint: "eredendően bűnös az ember", hanem mert az ego egy olyan területen akar versenyezni, ahol eltörpül.

Tökéletes példa erre a rák... A rák máshogy akar működni mint a többi sejt, egyre nagyobb lesz, majd elpusztul a test, és vele együtt a rák is, mivel a nagyobb szférából, a testből, ebben az analógiában a mindenségből ered.

A szférák között nyilvánvalóan van kapcsolat, de "istent" nem úgy kell elképzelni mint egy őszülő öreg bácsit, aki szakállas, és felülről bámulja a Földet, hogy "kit érdemes pokolra küldeni".


Minél inkább senki vagy, annál inkább "isten" vagy!


Minél inkább képes vagy az egódat a nullához pozicionálni, annál inkább képes leszel meríteni a magasabb szférákból. Az érdekessége az az egésznek, hogy ha görcsösen akarsz valamit, nem fogod elérni, mivel akkor az egód akarja, nem pedig a lelked és a felette feszülő szféra. Ezt mondja a Buddhizmus is, csak a legtöbben nem értelmezik ezeket az ősi könyveket megfelelően. A bibliában is szerepel az atya a fiú és a szentlélek analógia, ami megegyezik a test, lélek, és szellemmel.

Nem a tested vagy, csak megtestesült a semmi körül egy anyagi massza, ami öntudatra ébredt, és azt hiszi saját magáról, hogy "Ez te vagy". Nem a gondolatod vagy! A gondolatodról nem tudod előre megmondani, hogy mi lesz, hanem csak spontán megszületik. Antennaként funkcionálsz, és a szuperintelligencia hozza létre a gondolataidat, ami persze fizikailag is megtestesül a szellemi szférán kívül. Sokan a lelkükkel azonosítják magukat, de ez szintén biokémiai folyamatok és gondolatok összessége, arról nem is beszélve, hogy az ember lelke is folyamatosan változik.

 
Egy idézettel élve: „Az életben egyetlen dolog állandó, a változás".

Minden ami ez felett áll, az: "Isten".

Tudom nagyon zavaros amit állítok, de hiszek ebben, ennél bővebben pedig most nincs időm kifejteni. Ha pontosabban érdekel a véleményem, vagy jobban belemerülnél abba, hogy szerintem mik ezek a szférák pontosan, és mi is az élet értelme, egyáltalán honnan eredt ez a gondolatom, akkor kövesd a facebook oldalamat, ami jobb oldalon fent található, és írj ott egy üzenetet! :)

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/

Megfordul gyakran a fejedben az a gondolat, hogy amikor a partnereddel szembe jön valaki aki jól néz ki, akkor a párod miért mosolyog, mikor elméletileg csak te kellesz neki és senki más? Miért mosolyodott el flörtösen, és miért nézte meg esetleg sunnyogva a másik kebleit, mikor azt hitte nem veszed észre? A válasz rendkívül egyszerű: Nem csak te kellesz neki!

A párkapcsolatokban általánosan elfogadott dolog, hogy a felek csak egymást kívánják szexuálisan, és amennyiben ez nem így lenne, akkor egyből dühös veszekedés, majd szakítás lenne a következménye. A romantikus szappanoperák megtanították nekünk azt, hogy az igazi férfi nem kíván meg soha senkit, hanem csillogó szemekkel ránéz partnerére, akin kívül más nem is létezik számára.

Megtanultuk ezeket a viselkedési mintákat, rögzültek, és általánosan elfogadott tény lett, hogy aki mást megkíván a partnerén kívül, az nem szereti igazán a másikat. Mivel ez lett a közgondolkodásba ágyazódva, ezért senki nem meri felvállalni a szexuális vágyait, hiszen a partnere szakítana akkor, ha megtudná, hogy rajta kívül más is vonzó lehet.

Folyamatosan azt kell hazudnunk, hogy a másikon kívül senki sem vonzó számunkra, és ha egy meztelen számunkra egyébként szingliként tökéletes egyed állna előttünk, az jelen helyzetben meg sem mozgat bennünk semmit. Ez számomra egy rendkívül megmosolyogtató hazugság!

A szerelmed fojtogató kalitkába van zárva, ahol azt kell hazudnia számodra, hogy senki sem izgatja, mert ha őszinte lenne veled, akkor nem tudnád elfogadni a vágyait! Szinte mindenki hazudik a partnerének, és megvan győződve róla mindenki, hogy az:”Ő partnere nem olyan mint a többi„ de el kell, hogy szomorítalak, mert mindenkiben vannak lefojtott szexuális vágyak, és még akkor is, ha szerelmesek vagyunk!

A legtöbb párkapcsolat azért ér véget, mert hazudnunk kell, és elfojtani a vágyainkat, hogy ne bántsuk meg a másikat, és előbb-utóbb ez a feszélyeztető érzés szétszakítja az együttműködésünket a másik féllel.

Miért is probléma, ha a partnered lefeküdne mással?

Azért probléma számodra, mert a partneredet kiakarod sajátítani, és szeretet helyett birtokolni akarod őt! Ha igazán szereted a partneredet, akkor nem azt nézed, hogy számodra mi a jó, hanem azt, hogy neki mi a jó! Ha a partnered lefeküdne mással, és igazán szereted, akkor nem lekorlátozod, hanem örülsz neki, hogy ha sikerül kiélnie magát valakivel, még akkor is, ha nem veled! Igen... Mivel te szeretnél számára örömet okozni, akkor örülsz annak is, ha mással éli meg az érzést, minden féltékenység csak emberi birtoklásból ered!

Ha a partnered lefeküdne mással ne korlátozd, hanem Szabadítsd fel, és lehessen őszinte melletted, az helyett, hogy hazudozni kell!

Természetesen néha megesik, hogy valaki valóban csak a partnerét kívánja szexuálisan egy életen át, de legyünk őszinték nem sok ilyen eset fordul elő!

Ha érdekesnek találtad a cikkemet kérlek iratkozz fel az oldalamra az alábbi linken, vagy jobb oldalt felül a dobozon található feiratkozásra kattintva! :)

https://www.facebook.com/KovacsDanielBlog/

Gondolkodtál már azon, hogy hogyan kereshetnél úgy pénzt, hogy szinte befektetett energia nélkül juss hozzá? Sokszor ajánlanak használhatatlan tippeket, de van egy módszer amit manapság sokan űznek, és sokan így keresik meg azt a mellékes pénzt, amit más módon munka mellett nem tudnának kivitelezni a kevés szabadidő miatt.

Miről is van szó?

A vérplazma donáció talán ismert számodra, de ennek ellenére sokan ódzkodnak tőle, mert sokan félnek a tűtől, és a fájdalomtól ami a vérplazmaadással járhat. A valóságban viszont szó sincs fájdalomtól, mivel a vérplazmaadás hasonló mint a vér adás, így itt is csak egy tűszúrást kell kibírni, azzal a különbséggel, hogy itt a vörösvérsejteket visszajuttatják a testünkbe, tehát nem terhel meg annyira mint a véradás.

Legtöbb alkalommal ez egy fél órás procedúra, ahol folyamatos ügyelet alatt tartanak, és legtöbben olvasnak vagy tanulnak vérplazmaadás közben, ahol egy gép fájdalommentesen vért vesz biztonságos körülmények között, kiszűri a plazmát, és végül visszajuttatja a vörösvérsejteket. 72 óránként lehet plazmát adni, Budapesten, de egyéb városokban is, ahol akár heti 11.000 forintot is kereshetünk fél óra fekvésért, amely után még szendvicset, üdítőitalt, és kávét is kapunk.

Miért adj plazmát?

A plazmaadó helyeken megpróbálják azt az ideológiát átadni neked, hogy életmentő vérplazmát adsz, ami részigazság, de koránt sem az életek mentéséről van itt szó. Talán kevesen tudják, de a vérplazma donáció a gyógyszeripar számára kedvez a leginkább, ahol pár ezer forintért felvásárolják a vérplazmát, miből több százezer forint értékű gyógyszereket állítanak elő, főleg vérzékenység elleni pirulákat. Valóban segítünk közvetett módon a plazmadonációval, de főleg a gyógyszeriparnak. A plazmadonációról megpróbáljuk azt hazudni, hogy másoknak szeretnénk segíteni, de a valóság arról szól, hogy ez egy könnyű módszer a pénzkeresésre kevés befektetett energiával. Ha önzetlenül szeretnénk segíteni, nem fogadnánk el a pénzt a donációért, és adnánk vért is időnként. Érdekes módon vért adni mégsem mennek el az emberek szinte...

Úgy gondolom nem bűn vértplazmát adni profitszerzés céljából, mert ez a mellékes összeg valakinek kulcsfontosságú, de hazugság azt állítani, hogy önzetlenül tesszük. Amennyiben érdekel a plazmadonáció érdemes egyszer kipróbálni, mert mostantól lehet, hogy ezzel fogod keresni a zsebpénzedet. :)

Ha tetszett a cikk, kérlek iratkozz fel az oldalamra a facebook linkre kattintva jobb oldalon felül, hogy a legújabb tartalmakat is eltudd olvasni! :)